Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
FOLYÓIRATOKBÓL - Clio Medica, 1971 (Némethy Ferenc)
1899) 1868-ban azt kéri a bécsi egyetem orvosi fakultásától, hogy az anatómián kívül pszichiátriát is előadhasson. A másodikban J. Riedel, a bécsi elmegyógyintézet igazgatója támogatja ezt a kérelmet. A következő dokumentum E. Brücke dékán levele Meynerthez, amelyben kérvénye kedvező elintézéséről értesíti, végül Meynertnek Rokitanskyhoz írt levele kerül sorra, amelyben 1866 és 1870 között kifejtett tudományos és irodalmi tevékenységét foglalja össze. A Könyvszemle rovatban K. Ganzinger első helyen foglalkozik (p. 165.) Issekutz Béla Die Geschichte der Arzneimittelforschung (Akadémia Kiadó, Budapest, 1971) c. könyvével. C. L. Lautenschläger „50 Jahre Arzneimittelforschung" (Stuttgart, 1955) c. művével állítja párhuzamba, s kiemeli Issekutz részletesebb feldolgozását, bővebb irodalmi utalásait, név- és tárgymutatóját. Vol. 6. No. 3. A vese szerkezetéről és működéséről vallott felfogások alakulását kíséri nyomon Bellini (1662), Malpighi (1666), Ruysch (1700 k.) Bertin (1744), Müller (1830) és Bowmann (1842) tanításában F. Grondona (Structure et Fonction du Rein selon William Bowmann. p. 195—204.;. A 19. század eleji ún. párizsi orvosi iskola elméleti megalapozójának, Gaspard-Laurent Bayle nak (1774—1816) életét és munkásságát ismerteti A. Rousseau (Gaspard-Laurent Bayle — Le Théoricien de l'École de Paris. p. 205—211.). Hogyan hatott az orvostudományra az infracelluláris és a makromolekuláris struktúrák ismeretének fejlődése? — ezzel foglalkozik M. Florkin dolgozata (Influence, sur la Médecine, du Progrès de la Connaissance des Structures Infracellulaires et Macromoleculaires. p. 213—224.). A bruges-i Gruuthuse Múzeum egyik rejtélyes darabjának, egy színes fa domborműnek titkát fejti meg M. vanHoorn (L' Enseigen deProctologue du Musée Gruuthuse de Bruges, p. 225—235.). A 47x43 cm-es tábla 1876-ban került a múzeum állományába mint „a beöntési ábrázoló patikacéger". Hoorn kimutatja, hogy 14. századbeli végbél-seborvos cégéréről van szó, amely az aranyér kezelését ábrázolja. A „Hírek és jegyzetek" között L. Premuda fényképes nekrológjában emlékezik meg a Budapesten született olasz orvostörténészről, Ladislao Münsterről (1900—1971) (p. 237—238.). Heidelbergben 1971. június 11-én leplezték le Semmelweis Ignácnak, az „anyák megmentőjének" az egyetemi gyermekklinika előtt felállított bronzszobrát, a Jugoszláviából származó Friedrich A. Müller müncheni szobrászművész alkotását. A közölt fénykép (p. 241.) tanúsága szerint a szobor a műtéthez beöltözött Semmelweist ábrázolja, amint éppen kézmosáshoz készülődve feltűri a köpenye ujját. A szoborleleplezés alkalmából Dr. Erna Lesky mondott ünnepi beszédet. Vol. 0. No. 4. A természettel harmóniában élő „nemes vadember" nemcsak J. J. Rousseau eszménye volt, hanem a természetes gyógymódok apostolait is megihlette. A „természetes ember" jellemvonásai és a „természetes életmód" tartalma azonban koronként változtak. „A nemes vadember egész25 Orvostörténeti Közlemények 69—70.
