Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Schmitz, E.-H.: Die Sehhilfe im Wandel der Jahrhunderte (Vida Mária)

Schmitz, Emil-Heinz : Dit Sehhilfe im Wandel der Jahrhunderte. Stuttgart, Verl. Süddeutsche Optikerzeitung, 1961. S. 143, T. 101. Korunk felfogása szerint szinte elválaszthatatlannak látszik a szemüveg története a szemészettörténettől. Pedig a XI. század első feléig, amikor az arab Al Hazán elsőként megfigyelte a fénytörés jelenségét és a képnek a szemben való keletkezését, a látás megjavításának egyetlen módját a szemműtétben látták. Al Hazán által készített ún. „olvasókő" is csupán nagyításra szolgált s az első szemüveget és nagyítóüveget Roger Bacon készítette Angliában a XIII, század második felében. A szerző nem saját kutatási eredményeit adja az érdeklődő szemüvegkutató kezébe, hanem mindazon kutatások keresztmetszetét nyújtja, akik megkíséreltek a szemüveg történetére fényt deríteni. A legismertebbek: Karl Richard Greeff (1862—1938), Otto Hallauer (1866—1948), Albert von Pflugk (1866—1946) és Moritz von Rohr (1868—1940). Mivel számos találmány — mint a puskapor vagy a könyvnyomtatás is — Kínából származott, sokáig úgy hitték, hogy az optikai szemüveg elterjedését Európában is a kínaiaknak köszönhetjük. Greef és Pflugk szerint a legrégebbi kínai szemüveget ún. teakőből (Ai-tai) készítették és csak védőszemüvegként szolgáltak. A kínai iratokból az derül ki, hogy a „szemüveg külföldi találmány" és Spanyolországból került Dél-Kínába. A legkorábbi, napjainkig megmaradt szemüvegek csak a XVIII. századból valók és így tárgyi bizonyítékunk nem volt arról, hogy a középkorban és a reneszánsz idején milyen anyagból és milyen formájú volt a szemüveg. 1953-ban azonban páratlan tárgyi emlékre bukkant R. Wesenberg: egy németországi kolostorban, Wienhausenben a kórusszékek alatt régi szemüveg töredékekét talált, mégpedig bőrből. Valószínű tehát, hogy az első szemüvegek kerete bőrből készült. További tárgyi bizonyíték híján a kutatás a képzőművészethez, mint legközvetlenebb ikonográfiái eszközhöz fordult és összegyűjtötte mindazokat a művészi ábrázolásokat, amelyek szemüveges alakot is illusztrálnak. Greeff kikutatta azokat a XV—XVII. században készült festményeket, amelyek a bibliai Mózest, a görög Pythagorászt, az apostolokat — különösen Pétert — és számos bibliai személyt szemüveggel festettek meg. Lukács evangélistát, Szent Pál apostolt is gyakran láthatjuk szemüveggel; az előző több „Mária halála" festményen, könyvvel a kezében szerepel. A legkorábbi szemüveges alak 1352-ből való, Tommaso di Modena freskója a trevisói San Nicolo-templomból. Ez a legelső ábrák egyike lehet, hiszen 1305. február 23-án Giordano da Rivalto dominikánus szerzetes fennmaradt bejegyzése szerint húsz évvel ezelőtt készült az első szemüveg. A kötet összeállítója a XIV—XX. századig a legkülönfélébb műalkotásokon mutatja be a szemüveg formaváltozásait. Ezek: falfreskó, oltárkép, táblakép, rézmetszet, szobor és dombormű, kéziratok, kódexek és krónikák illuminációi, szőnyeg stb. A bemutatott festmények alkotói között a leghíresebb művészek szerepelnek: Holbein, Jan van Eyck, Dürer, Pisano, Jakob Jordans, Hieronymus Bosch, Rembrandt, El Greco stb. A legelső a bőr-, majd a faszemüveg volt,