Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Richter, W. M.: Geschichte der Medizin in Russland Teil 1—3. (Némethy Ferenc)

Ezeknek a botanika, növénytermesztés, drogismeret és gyakorló orvostudománymezsgyéjén mozgó műveknek évszázadokon át állandó, jellegzetes, szigorú műfaji kötöttségük, stiláris jegyei vannak: a növényeket alfabetikus (és nem rendszertani!!) sorrendben először botanikai szempontból írják le (a legtöbb műben képpel illusztrálva), ezt követi a hatástani ismertetés („természeti"), végül a therápiás javallatok-receptek („hasznai"). Ezeket az alfejezeteket az utóbbi időkben még a termesztésre vonatkozó tudnivalók egészíthetik ki. Szerzők is — tiszteletreméltó konzervativizmussal: a műfaj iránti alázattal — ezt a beosztást követték, a hagyományos keretet modern tartalommal töltve meg. Szigorú, de teljesen indokolt kritikával elhagyták a korábbi füveskönyvek (pl. Zelenyák) talán Kneippig vagy Hufelandig visszavezethető, mai szakember számára hasznavehetetlen, dilettánsízű terminusait és adatait („vesetisztító", „vértisztító", „lágyító", „érmozgató" stb.) és — tekintélyes részben a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kar munkaközössége végezte — biokémiai, modern farmakognóziai, kísérleti és klinikai vizsgálataik eredményeivel helyettesítették. A régi füveskönyvek a népgyógyászat és a „hivatalos" orvostudomány közötti élénk kölcsönhatásról tanúskodnak. Ez a folyamat valahol a XVII. sz. tájékán megszakadt. W. Witheringtől Bartókig a legjobbak fölhasználták ezt a „tiszta forrást" a tudomány fölfrissítésére. Ezt teszik a szerzők is, ezért találkozunk sűrűn könyvükben a népgyógyászati fölhasznáíásmód említésével és igazolásával. Az első magyar füveskönyv megjelenése előtt néhány évvel, az 1565. évi kolozsvári boszorkánypör vádlottja, Botzi Klára így vallott: „.. , scientiam habeo . . . quia mihi herbae et gramina campi per se loquerentur et se se offerrent: tolle me -dicens, ego ad hoc sum utilis ..." Keresve se lehetne a mű szerzőit ennél tömörebben jellemezni — akár mottóul is írhatták volna . .. Grynaeus Tamás Richter, Wilhelm Michael: Geschichte der Medizin in Russland. I. Teil, Moskwa, 1813, S. 457 — II. Teil, Moskwa, 1815, S. 440, 179 — III. Teil, Moskwa, 1817, S. 629. (Unveränderter Nachdruck der Originalausgabe 1813—1817. Leipzig, Zentral-Antiquariat der DDR, 1965.) Hála a nyomdaipari másolóeljárások fejlődésének egyre szaporodik a régi, nehezen hozzáférhető, forrás értékű művek hasonmáskiadásainak száma. Ezek közé tartozik W. M. Richter (1767—1822) háromkötetes alapvető munkája az oroszországi orvostudomány történetéről. Szerzője, a moszkvai születésű Richter, aki göttingeni, berlini és erlangeni tanulmányai után 1794-től 1819-ig a moszkvai egyetem szülészprofesszora volt, az orosz Természet- és Orvostudományi Társaság megbízásából írta meg a cári, egyetemi és kolostori levéltárak anyagának felhasználásával ezt az akkoriban valóban „hézagpótló", merthisz előzmények nélküli művét. A német nyelvű kiadás egyes kötetei két-két évi időközzel követték egymást (1813—1817), s nyomban utánuk megjelent az orosz nyelvű változat is (1814—1820). Számos jel tanúskodik arról, hogy a szerző a teljes anyag áttekintése nélkül fogott munkájához, s mintegy „menetközben" döbbent rá: a vállalt feladat meghaladja erejét.