Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának katalógusa (Vida Mária)

könyvet. Mivel a gyűjtemény ma már lezárt, érdemes lett volna időhatárt megállapítani. (A több mint 100 ezer kötetes országos orvostörténeti gyűjtemény gyűjtési időhatára a Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban az 1900-as év.) Esetleg a következő kötetekben ez a könyvtártörténetileg egyáltalán nem érdektelen szempont figyelembe jöhetne. Továbbá az is ajánlatos lenne, ha a jövőben megjelenésre kerülő szakcsoportok tematikailag kapcsolódnának az előzőhöz. Az „ad hoc"-szerűen választott, most készülő földrajzi kötet helyett talán a már említett 14., ill. 15., az orvosihoz szervesen kapcsolódó szakcsoportot kellett volna feldolgozni. így legalább egy szakterület és a rokontudományok egymást követően megjelentek volna, amely nemcsak tudomány- és könyvtártörténeti szempontból, hanem az illető szaktudomány oldaláról nézve is komplex megoldás. Végül alapvető a kéziratok (17. sz.), a régi magyar könyvtári anyag (22. sz.), az ősnyomtatványok (23. sz.) és a folyóiratok, hírlapok (21. sz.) szakcsoport feldolgozása, mivel ezek valamennyi szakterülethez kapcsolódnak. Egy katalógus könnyű használatát jó indexek és egységes rövidítések rendszere teszi könnyűvé, amelyről azonban ennél a katalógusnál sajnos nem beszélhetünk. A rövidítéseknél nincs egységes elv; a nyelveknél pl. a „belg." magyarázatra szorul, mivel belga nyelv nincs; csak a latin, ill. a német esetében alkalmaznak kettős formát. A helyneveknél minden esetben megadandó a mai forma, így elkerülhető a többféle jelölés; a „Trajecti ad Rhenum" és „Ultrajecti" mindkettő Utrechtet jelöli; de csak „Lugd. B." szerepel, holott tudjuk, hogy „Lugd." Lyont és az előző Leydent jelenti stb. Az intézmények és folyóiratok rövidítésrendszerét a Magyar Nemzeti Bibliográfia, ill. a Magyar Folyóiratok Repertóriuma sziglarendszere figyelembevételével kell létrehozni. „Emlékkönyv" jelölésére pl. többféle rövidítést használnak, a megváltozott folyóiratcímeket nem veszik figyelembe (pl. Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica jelenlegi címe Communicationes de História Artis Medicináé). Az indikálásoknál feltétlenül jelölni kell, hogy milyen funkciót tölt be: az első nyilván „index nominum", a második az „index locorum" vagy „geographicus". A személynévmutató használatánál hosszas fejtörést okoz, hogy mire szolgál, mert az anyag is betűrendes. A helyrajzi index elég szakszerűtlen : az egyes városés helységnevek több nyelven is szerepelnek, gyakran egymást követően (Bükkgebirge, Bükk hegység stb.); Erdély és Dácia más-más mutatóval szerepel, a címet véve alapul; az indikálás sokszor nyelvtanilag is helytelen (pl. Aqua area pragensi, mégpedig az „A" alatt indikálva) ; az intézetek, ill. társulatok nem földrajzi fogalmak stb. Végül a katalógusban való keresést megkönnyítené, ha az egyes egységek sorszámot kapnának. A rarissima-vetustíssima kiadványokra és a különlegességekre valamilyen külön jel hívhatná fel a figyelmet. A kezdeményezés értékét egyáltalán nem csökkenti ez a néhány elvi és gyakorlati probléma. A hazai kutatást jól szolgálná egyéb tudománytörténeti értékű könyvgyűjtemények katalógusainak megjelentetése. Ez különösen fontos lenne az „alkalmazott" tudományok és a természettudományok esetében, amelyek jobban körülhatároltak, kisebb mennyiségben gyűjtötték egykori köz- és magánkönyvtáraink. Éppen ezért az országos áttekintést könnyítenék meg ezek a kiadványok, hiszen nem egy fontos mű csak egy példányban van meg az országban.