Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának katalógusa (Vida Mária)

gömbölyű testű, rövid nyakú ametiszt- és borostyánüvegek, valamint az extra nagyságú díszüvegek, a „show globes". Külön fejezetben tárgyalják a szerzők a mérgek tárolására szolgáló üvegcséket is. A gazdagon illusztrált katalógus, mely több mint 1200 darab tanulmányozása alapján készült, méltán reprezentálja a Wellcome Institute különleges üveggyűjteményét. V. Faludy Anikó A Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtárának katalógusa. Catalogus Bibliothecae Collegii Debreceniensis Helveticae Confessionis, XVI. Orvostudomány. Szerk. Módis László. Debrecen, 1972. 237 1. (Régi Tiszántúli Könyvtárak 1.) Az orvostörténeti kutatás számára fontos segédeszközt jelent az 1538-tól működő Nagykönyvtár orvostudományi gyűjteményének kötet formájában való megjelenése. A katalógus szerkesztője, néhai Módis László, továbbá készítői: Fekete Csaba és Nagy József ezzel az ország egyik legfontosabb orvosi gyűjteményét tették hozzáférhetővé. A legjelentősebb orvosi gyűjteménnyel ugyanis — a nagyszombati egyetemi könyvtáron kívül — az ország másik felében működő és a XVI. század közepétől rendszeresen gyűjtő Református Kollégium Nagykönyvtára rendelkezett, A kutatás szempontjából ma már legfontosabb forrás a Budapesten működő Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, amelynek azonban gyűjtőkörét, több mint 7000 kötetes gyűjteményével — különösen hazai vonatkozásban — szervesen kiegészítheti ez a könyvtár. Weszprémi Istvánnak a XVIII. század második felében magyarországi és erdélyi orvosok adatainak összegyűjtésében legfőbb forrása volt. A katalógus címfelvétele az 1870-ben kialakított gyűjteményi rend figyelembevételével történt, így a mai kutatás szempontjából talán hiányos és korszerűtlen. Elképzelhető, hogy az ún. „rokon-szakcsoportokban" átfedések is vannak, ezért a 14. „Mértan, természettan"-ba sorolt kémiai és a 15. „Természetrajz, gazdaságtan" csoportba sorolt biológiai művek között is előfordulhatnak orvosi művek. A kutatónak tehát feltétlenül tájékozódnia kell a rokon-szakcsoportokban, ahhoz, hogy ismerje a könyvtár teljes orvosi anyagát. Az elképzelés szerint a teljes anyag kb. 25—26 kötetben fokozatosan közlésre kerül, amelynek tiszteletre méltó kezdeményezése — a Református Kollégium Nagykönyvtára és a Kossuth Lajos Tudományegyetem közös vállalkozásaként — a megjelent kötet. Tudománytörténeti szempontból valóban elismerésre méltó, hogy az egyik legjelentősebb, de már nem fejlődő, zárt egységnek tekinthető magyar tudományos nagykönyvtár teljes anyaga kerül tájékoztató segédeszközként a kutató asztalára, amely mentesít a Nagykönyvtár nehézkesen kezelhető katalógusának használatától. Az elvi szempontokon túl azonban, mind könyvtártörténeti, mind dokumentációs szempontból joggal merülnek fel problémák. Az első probléma, éspedig alapvetően, az időhatár kérdése. A katalógus ugyanis egészen 1955-tel bezárólag ÁBÉCÉ rendben egyszerűen felsorolja az állományban levő összes nyomtatott