Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Crellin, J. K. Scott, J. R.: Glass and British Pharmacy 1600-1900. (V. Faludy Anikó)

forrást felhasználva felvázolják az üveg patikaedények általános elterjedésének gyógyszerészettörténeti hátterét. Bár az üvegedények alkalmazására vonatkozó legkorábbi adatok a 16—17. századból származnak, ebből a korból alig maradt fenn anyag, és a gyér emlékek sem érik el a Kontinensen fennmaradt üvegedények formai és díszítésbeli eleganciáját. A patikák berendezésének kialakításában szerepet játszott az a speciálisan Angliára jellemző fejlődés, amely a patikusok rendjében végbement. Eleinte a gyógyszer rendelése és elkészítése egyazon személy, az „apothecary" feladata volt. A 17. századtól kezdve az „apothecary" — nevével ellentétben — gyakorló orvosi feladatok végzésére specializálta magát, mely folyamat a 19. század elejére fejeződött be. A gyógyszerkészítés a „chemist" feladata lett, aki később társult a „druggist"-tal, a „gyógyszerárú-nagykereskedővel" — aki sok esetben a fűszerkereskedésről tért át a jobban jövedelmező gyógyszerárusításra. Az 1841-es Pharmaceutical Society of Great Britain megalapítása után a „Chemist and Druggist" lett Anglia hivatalos gyógyszerészévé, bár még sok „apothecary" (orvos) volt, aki saját maga készítette el receptjét. A fenti különbségek Chemist, Druggist és Apothecary között igen bonyolultak voltak, és legtöbbször már a patika berendezéséből is következtetni lehetett, hogy ki a tulajdonos. A szerzők egy magyar orvos könyvéből idéznek (/. E. Feldmann, Quacks and Quackery Unmasked, London 1842), aki részletesen leírja ezeket a különbségeket. A „Chemist and Druggist"-boltok valósították meg Angliában először a mai értelemben vett patikakirakatot. A nagy üvegablakokon keresztül be lehetett pillantani a boltba, ill. az ablakba helyezett tárgyakra, melyek felhívták magukra a figyelmet. A „kirakatba" tett tárgyak között sok vitára adott okot a színes folyadékkal telt üveg. Ezek hengeres vagy gömbölyded, hosszú nyakú üvegek voltak, melyeket zöld, kék, sárga vagy vörös folyadékkal töltöttek meg. Minden jel arra mutat, hogy díszüvegnek készültek — nem is mindig csak patika számára. Ugyanakkor arra is kell gondolnunk, hogy mielőtt az üvegkirakat díszítési funkcióját felfedezték, egyszerűen tárolási céllal is helyezhettek oda üvegedényt. Egyes vélemények szerint a „show globes", vagyis díszüvegek eredete arra az időre megy vissza, amikor az edényekben tinktúrát készítettek és a szert kitették az ablakba, hogy a nap süsse. Bár a keménycserép patikaedény megjelenésével a kerámia patikaedények népszerűsége ismét fellendült és használatuk a 19. század végéig fennmaradt — az üveg népszerűsége vetekedett a kerámiáéval és széles körben alkalmazták folyékony gyógyszerek, porok és pirulák tárolására. Az 1809-es London Pharmacopoeia szerint savak, lúgok, fémek és sók tárolására kizárólag jól zárható üvegedényt kell használni. A katalógus második részében az üvegek felsorolása és pontos leírása következik. Az első csoportot a henger alakú átlátszó üvegek alkotják. A keskeny szájút csiszolt üvegdugó zárja le, a széles szájúak ón-, vagy festett fafedővel záródnak. A 19, század elejéről származnak. A második csoportba valószínűleg a 18. századi széles vagy keskeny szájú, zöld vagy kék palackok tartoznak. Ide sorolják az enyhén karcsú, hosszított nyakú ametiszt üvegeket is. Külön csoportot képeznek a