Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
ADATTÁR - Bosnyák Sándor: Adalékok a moldvai csángók népi orvoslásához
nevében is hordja alvilági eredetét. A ráolvasásokból kitűnik, hogy a „pokol tekintette" a beteget, s attól kapta az igízetet, a fejfájás tüze „hetvenhét féle pokolbeli tüz" n , s a betegséget oda küldik, ahonnan jött, „a sátányokhoz a pokolba, a kígyókra, békákra". Az átkok a betegségek egy-egy jellemző vonását is elárulják: a gelka, a gusa, a mirigy öl, a fene, a suj eszik, a nyavalya üt, a dög lever. A dög nem más, mint az ördög 24 (az „ör", „őr" szó arra utal, hogy egykor az alvilág őrzése volt a feladata), egyik lába lóláb, másik lúdláb, s a színe is, éppúgy, mint a többi betegségé, „fekete". A csángók a betegségek közül leggyakrabban a holerát személyesítik meg, s a megszemélyesített holera nemegyszer az ördög jegyeivel jelenik meg: „mint egy fekete varjú" 21 , „ló a feje, sarlós a lába" 26 , „olyan lába vót, mint a lónak". 27 A szólás is, amit új gyümölcs evésekor mondanak, „újság hasamba, holera a pokolba!", pokolbeliségét igazolja. Az örödög mellett az alvilág más mitikus alakjai is rontó funkcióval bírnak: a sárkány „meglapulja" az asszonyokat, a szépasszonyok kicserélik a gyerekeket, de a boszorkányok is rontanak: urszitát, rákot, sújt, vagy más betegségeket küldenek. Az alvilág „fordított világ", ami a felső s a középső világban jobb felől van, az lent balra van, s ami a középső világban balra van, az lent jobbra látható. A csángó orvoslás adatai is azt mutatják, hogy aki a beteségek ellen védekezni akar, annak az alvilág „fordítottsági" törvényét figyelembe kell vennie. Az árpa gyógyításánál bal kézibe veszi a sarlót, s balog nyomogatja meg, a gelkát visszafelé számolják ki, az esmereget a nevetlen ujjukkal visszafelé kerítik meg. A visszafelé a jobbról balra irány („nem erre, merre a Nap ménen, hanem így vissza" 28 ) a Nap járásával ellentétes irány, az alvilág iránya. A gyógyítók, a hajdani táltosok utódai — a betegségekkel szemben az alvilág törvényei szerint járnak el, de ráolvasóikban segítségül hívják az égieket is, az álomhordozó szent asszonyokat, más szenteket, és legtöbbet földünk istenasszonyát, Boldogságos Szűz Máriát. A csángók hite szerint is Szűz Mária a szülőasszonyok védelmezője. Amíg az asszony „Bódogasszony ágyát" fekszi, addig Szűz Mária védelme alatt áll, addig sem őt, sem kicsinyét nem fogja a rontás. Az igízés elleni ráolvasó befejező sorai („eszt a rózsát oly tisztán hagyd, mint az anya szülte erre a világra, s a Boldogságos Szűz Mária hagyta") is védelmező szerepére utalnak. A moldvai csángó telepesek közt Kovács Ágnes megbízásából, a Magyar Tudományos Akadémia anyagi támogatásával 1962-ben kezdtem el a gyűjtést. Orvoslásuk adatainak zömét 1968—69-ben magnetofonnal vettem fel. 1971-ben hét moldvai faluban jártam, s gyűjtésem néhány adattal kiegészítettem. Adattáramat úgy igyekeztem összeállítani, hogy lehetőleg minden gyógyeljárás szerepeljen 23 Üjvári Lajos: Mikor Gyimesben jártam c. kézirat, 83. 24 Ipolyi Arnold: Magyar Mythológia. Bp., 1929. I. 104—125. 25 Dávid Illésné közlése. 2G Deák György közlése. 27 Diószegi, i. m. 46. 28 Simon József né közlése.
