Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Balogh János: Egy 100 éves altatógép

nül alkalmazott és adagolt szernek tulajdonították. így a Snow vezetése alatt Angliában működő bizottság megállapította és leszögezte — kísérletek és vizsgálatok alapján —, hogy a legkedvezőbb, ha a beteg által belégzett chloroform levegő keverékben a chloroform 5%-nyi. A gyakorlat nagyon hamar megtanította az orvosokat arra, hogy a csepegtetős módszernél a chloroform pontos adagolása, a százalékos concentratio betartása lehetetlen, így aztán korán kezdtek a különböző szerzők mindenféle készüléket ajánlgatni, olyan készülékeket, amelyek a chloroform pontos adagolását — szerintük — lehetővé tették. A korabeli magyar orvostársadalom élénk figyelemmel kísérte a narcosis ügyét, ez kiderül a Hetilap tárca rovatából. így például 1862-ben arról ad hírt az O. H., hogy W. Marcet, a westminsteri kórház orvosa a hangyahalvag (chloroform) narcosisnál a légzés kimaradását görcsös hangrészáródásnak tulajdonítja és leküzdésére azonnali légcsőmetszést ajánl. Ugyancsak ebben az évfolyamban ismertetik Oliver Calley Maurice angol orvos esetét, aki 14 éves gyermek sequestrotomiája közben chloroform narcosisban görcsöket, légzéskimaradást, szívverés kimaradást észlelt, a gyermek ajkai fehérek voltak, a végtagok petyhüdtek. Sikertelenül alkalmazták a Sylvester-féle légzést majd galvanismussal próbálkoztak. Az elektromos készülék egyik sarkát a nyúltagyi, másik sarkát a gyomortájra tették. A leírás szerint az áram hatására a szív rögtön működni kezdett, a gyermek lassan magához tért. (Royal Human Society 1774-es regiszterében 3 éves gyermek elektromos shockolással történő újraélesztéséről ír.) Ezek a a közlések azonban a magyar orvosi társadalomban nem keltettek visszhangot. 1869-ben Nágel Emil a korszak ismert sebésze volt. Művei közül „A csonttörések kór- és gyógytana" című 1861-ben megjelent és az első magyar nyelvű traumatológiai monográfiának tekinthető munkáját az orvostörténelmi társulat előtt már ismertettem. Ebben a művében, de baleseti sérülésekkel foglalkozó cikkeiben is sok szó esik a narcosisról. Nyugalomba vonulása után Nágel igen alaposan foglalkozott a narcosis kérdésével. Állatkísérletek végzése mellett rendszeresen végzett emberen is narcosisokat a legkülönbözőbb intézetekben, például Lumniczer tanár osztályán. 1869-ben azt az álláspontját fejtette ki, hogy az akkor leggyakrabban alkalmazott 3 altatószer az aether (borégény), chloroform (hangyahalvag) és légélecs (nitrogenexydul) közül a legjobb a chloroform. Igaz ugyan, hogy szerinte a chloroform egyes esetekben villámszerűén öli meg a beteget, az aether viszont a narcosis utáni szakra ártalmas. A nitrogenexydul csak rövid ideig alkalmazható. Ebben az időpontban a nemzetközi irodalomból 300 chloroform halálesetet gyűjtött össze. Az akkori viszonyokat figyelembe véve, ez bizony igen nagy szám. Nágel kiemeli, hogy a gyakorlott műtő a légzés, vagy szívműködés zavarainál tudja, mit kellene tenni, ő azonban a műtéttel van elfoglalva, és sokszor igen nehéz olyan személyt találni, aki a betegnek segítségére tudna sietni. Vagyis már akkor kirajzolódott a narcosis problémának egy olyan vonása, amely megnyugtató módon csak napjainkban oldódott meg azáltal, hogy a narcotizálás külön orvosi szakmaként vált ki az orvosi működések közül. A narcosis ellenjavallataival foglalkozva kiemeli, hogy véleménye szerint az alkoholizmus nem akadálya a chloroform narcosisnak, hanem a bajt rendszerint az okozza, hogy a máj el-