Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Balogh János: Egy 100 éves altatógép

zsírosodon. Ismerteti egy delirium tremensben szenvedő szakács esetét, akit deliriumos rohamában hangyahalvaggal elaltatott és a deliriumos állapot megszűnt. Egy másik esetben egy szeszgyári munkás részeg állapotban kútba zuhant és combját törte. A sebészeti osztályon delirium tört ki rajta, s a törés kezelése lehetetlenné vált. Nagy mennyiségű hangyahalvag alkalmazásával ezt a beteget is olyan állapotba lehetett hozni, hogy ismét kezelhetővé vált. Nagel kitűnően fogalmazta meg azokat a gyakorlatban felmerülő problémákat, amelyeket a narcosis biztonságosabbá tételére sürgősen meg kellett oldani. Idézem: „. . . de amilyen kedves és kényelmes ezen szer, mind a beteg, mind az orvosra nézve, szintoly veszélyes, amennyiben ezeddig se azon legkisebb adagját sem sikerült meghatározni, amelyet gyenge szerkezetű vagy idegzetű egyének megtűrni képesek, se pedig azon számtalan, a szervezet kór, hajlam, vagy külső körülmények által netalán parancsolt óvatossági rendszabályok és ellenjavallatok szabatosan még nincsenek, de nem is lehetnek körvonalazva, miután végre az eddigi kezelési módszernél az adag nemcsakhogy a véletlenre van bízva, nem tudhatván, hogy hangyahalvagozás közben a felette illékony anyagból mennyi vegyülhet a légbe, hanem egyáltalában minden ellenőrzés hiányzik, s így az orvos sohasem képes valakit előre biztosítani a kísérlet veszélytelensége felől." A francia akadémia bizottsága a chloroformot elvetendőnek ítélte és narcosisra az aethert ajánlotta. Ezek a körülmények számos orvost arra késztettek, hogy keressék a szabatos, tudományos elvekre alapozott módját a hangyahalvaggal történő narcotizálásnak. Egyik legelső ilyen eljárás volt az, amelynél üvegharangban chloroformos szivacsot tartottak és az üvegharangból kivezető csőből kellett a betegnek a chloroformgőzöket beszippantani. Ez az eljárás nem vált be. Pitha bécsi orvostanár által ajánlott csepegtetési eljárás sem vált be, egy narcosis alkalmával saját feleségét majdnem elvesztette, Nagel panaszkodva említi, hogy a Snow ajánlotta készüléket nem tudta megszerezni, kitartó levelezés útján sem tudott sem a készülékhez, sem annak megbízható leírásához hozzájutni. Ez a Snow-féle készülék állítólag lehetővé tette, hogy a beteg olyan keveréket lélegezzék be, amelyben a chloroform és a levegő arány a 4;96 volt. Kísérletei során megállapította, hogy az ember egy-egy légvétel alkalmával 500 köbcentiméter levegőt lehel be. Elméleti elképzelései és gyakorlati tapasztalatai alapján egymásután több készüléket is állított össze, ezeket gazometerrel kötötte össze, a légző embert szivattyú pótolta. Figyelembe vette a hőmérsékletet, légnyomást, mérte a chloroform és glycerin mennyiségét és tapasztalatai alapján a készülékeken sok javítást eszközölt, például olyan toló szabályozót szerelt fel ezekre, amelynek a segítségével a chloroform mennyisége ]

/

2 és 7 1

/

2 % között volt szabályozható. Készülékeivel tengeri nyulakat altatott chloroformmal és amylennel. Eljárását emberen is alkalmazta, Lumniczer tanár koródáján altatott vele. Tapasztalatai alapján kijelenti, hogy el kell vetni azt a felfogást, amely az idiosyncrasiába vetett hit alapján bármiféle rendszerű és alakú készüléket a priori mellőz. Saját készülékéről az a véleménye, hogy a készülék tökéletlen, a gyakorlatban nem eléggé kényelmes. A chloroform narcosis miatt bekövetkezett haláleseteket szorgalmasan vizsgálja, rengeteget levelez, kapcsolatban áll Hoppé-