Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Pest város polgári közegészségügyének megszervezése, 1850-1852.

A főorvost a városi tanács iktatta hivatalába. Megkövetelte tőle az erkölcsi bizonyítványt, az „orvos tudori" ( = általános orvosi) és egy speciális orvosi oklevelet, a magyar, német és lehetőleg a szlovák nyelv tudását, valamint gyakorlati jártasságot a törvényszéki és orvosrendőri dolgokban. Fizetését évi 800 pengő Ft-ban határozták meg, a törvényszéki eljárásokért, gyógyszertár vizsgálatokért külön díjat kapott. Kötelessége volt az egészségügyi statisztikák készítése, az erkölcsi élet (házasság, bordélyok) felügyelete. Gondot kellett fordítani a terhes anyákra, a gyermekágyasokra, a csecsemőkre. A gondoskodás a gyermekápolással kapcsolatos felvilágosításból és a dajkák felügyeletéből állt. A főorvos felelt az ifjúság egészségi állapotáért. Felügyelnie kellett az óvodákra, iskolákra, a lelencek sorsára. A tanács segítségével hozott intézkedésekkel ellátta a város orvosrendőri teendőit (építkezések ellenőrzése, élelmiszerek vizsgálata, piaci ellenőrzés, dunai fürdők stb.). A főorvos feladata volt a városban előforduló betegségek okainak vizsgálata, védekezés a járványok ellen; felügyelet a foglalkozásból származó betegségek esetén. Figyelmeztetnie kellett az embereket a balesetveszélyekre, harcot folytatni a tudatlanság ellen (pl. mérgek használata, rosszul készített ételek, kuruzslás). A főorvos felügyelete alá tartozott az egészségügyi személyzet: kerületi orvosok, városi sebészek, állatorvosok, bábák, halottvizsgálók — ezenkívül a kerületi orvosok útján a gyógyszertárak, drogériák, borbélyüzletek, kötszer- és műszerkészítő műhelyek.

23 A város főorvosa gyakorolta a felügyeletet az önálló igazgatóval rendelkező Rókus-kórház és a többi egészségügyi intézet felett. Hatáskörébe tartoztak: a Vakok Intézete, az Invalidus-ház, a büntetőintézetek kórházai. Ellátott a főorvos törvényszéki orvosi teendőket is. Vizsgálta a foglyokat, részt vett a meggyilkoltak, öngyilkosok boncolásában. A főorvos munkáját a kerületi orvosok segítették. Átvették az illető kerület kisebb egészségrendőri és törvényszéki orvosi ügyeit, fő feladatuk azonban a szegényebb lakosok gyógykezelése volt. A kerületi orvost a főorvos vezette be hivatalába, több szempontból azonban a városi tanácsnak volt alárendelve. A várostól évi fizetést kapott, de joga volt arra, hogy külön pénzért magánbetegeket gyógyítson. Adatokat kellett szolgáltatnia a főorvosnak a népesedési viszonyokról, járványokról, a kerület egészségügyi helyzetéről. Felügyelete alá tartoztak a kerületben levő gyógyszertárak, a sebész- és kovácsműhelyek. Legfőbb tevékenysége a nincstelen betegek gyógykezelése volt. A betegnek — ha az orvoshoz fordult — szegénységét igazolnia kellett. Szegénységi bizonyítványt ilyen célra a háztulajdonosok adtak lakóiknak, azonban ezt a kerületi bíróságnak láttamoznia kellett. Már 1851-ben kiderült, hogy ez az út nehézkes, ezért minden kerületben a tehetősebb polgári lakosokból egészségügyi biztosokat választottak, akik segítséget nyújtottak a betegeknek a szükséges bizonyítva nyok kiállításánál, hitelesítésénél.

24 23 BFL Budai tan. ir. Locumtenentialia 212/1827. 24 BFL Pesti tan. ir. 5913/1850-2.