Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Pest város polgári közegészségügyének megszervezése, 1850-1852.

A betegek rendes ellátása érdekében az orvos nem költözhetett el kerületéből. Reggel és délután rendelési időt kellett megjelölni, nap közben pedig a fekvő betegeket otthon látogatni. A gyógyszereket a kerületi orvos minden esetben külön receptre írta. A receptekhez esetenként csatolni kellett az érvényesített szegénységi bizonyítványt. Ha a betegeket otthon nem lehetett ápolni, javaslatot tehetett a kerületi orvos a kórházba vagy a szegényházba utalásra is. Ugyancsak kerületi eloszlásban működtek a borbélymesterséget nem űző sebészek. Feladatukat a bizottmány a „külbajok" ápolásában és az elősegélynyújtásban határozta meg. Ők is rendelőórákat tartottak a kerület lakosai számára, a szegénységi bizonyítványokkal kapcsolatban a kerületi orvosokhoz hasonló eljárást követtek. Meg kellett jelenniük a sebészeknek a balesetek színhelyén, segíteniük a tűzoltóknak, kezelniük az ételmérgezést szenvedett betegeket. Az egészségügyi bizottmány határozta meg a bábák feladatait is. Ezek kizárólag a főorvosnak voltak alárendelve, bárhol letelepedhettek a városban, nem szervezhettek a céhekhez hasonló zárt testületet. Közülük jelölték ki a kerületi bábákat az ott lakó szegények számára. Ezek nem hagyhatták el a kerületet. A városi tanácsnak és a főorvosnak voltak alárendelve a halottvizsgálók. Legalább sebészi diplomával kellett rendelkezniük. Fizetésüket a megvizsgált halottak száma szerint kapták, azonban a szegények vizsgálata ingyenes volt. Működésükről a főorvost időközönként tájékoztatták. Az egészségügyi bizottmány hatáskörébe tartozott a szegényház és a büntetőintézetek orvosainak szóló utasítás kidolgozása is. A szegényházi orvos felügyelt az összes befogadottak egészségügyi állapotára, és ellenőrizte az ott levő betegek rendes ellátását. A „kényszerítő dologházi" orvos elsősorban a város tisztviselője volt, de közvetlenül a főorvos felügyelete alatt állt. Tevékenysége szintén kettős : 1. A foglyok egészségi állapotának vizsgálata, 2. a betegápolás ellenőrzése. Az orvos részt vett a dologházi bizottmány ülésein, ott javaslatokat tehetett egészségügyi vonatkozásban. Megvizsgálta a bekerülteket, a napi ellenőrzés alkalmával meglátogatta a betegeket. Szükség esetén lehetősége volt arra, hogy a Rókus kórházba utalja a foglyokat. A Rókus épületében szintén működött egy fenyítőház, amely közvetlen kapcsolatban volt a dologházzal. Az 1850-ben kinevezett bizottmány hozott állategészségügyi rendelkezéseket is. A városban viszonylag kicsi volt az állatállomány, azonban szükségessé vált egy hatósági állatorvos kinevezése. Az állatorvos feladata — a kutyák kivételével — a háziállatok egészsége feletti őrködés volt. Városi vonatkozásban elsősorban a lovak kaptak szerepet, mivel a városi forgalmat bérkocsikkal bonyolították le. Az élénk kereskedelmi élet miatt fontos feladatot jelentett az állatorvos számára a vásári felügyelet. Az állatok elpusztulásakor vagy egyes vitás állategészségi esetekben törvényszéki orvosi teendőket is ellátott. Az elhullott állatok megnyúzása, illetve elásása a sintér („nyúzó") feladata volt. Össze kellett fogdosnia a veszett kutyákat, a házaknál levő beteg ebeket pedig gyógyítani. Előírták, hogy a „nyúzó" az állatorvosi intézetben tanfolyamot hallgasson.