Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Pest város polgári közegészségügyének megszervezése, 1850-1852.

A műhelytulajdonosok képességei a XIX. század negyvenes éveiben különbözők voltak. Akik gyökös műhellyel rendelkeztek, azoknak nem volt orvosi műveltségük, az új műhelyek tulajdonosainak viszont érteniük kellett a borbélymesterséghez és a korabeli orvosi gyakorlathoz is. Ugyanakkor minden műhelyben foglalkoztak borbély-sebész „mesterségekkel", legfeljebb megoszlás volt a borotválást, hajvágást végző legénység és a sebészkedő mesterek között. Az anyagi feltételekhez kötött, pénzen vett vagy örökölt borbélyműhelyek így a kuruzslók fő tanyáivá váltak. Geringer 1852. jún. 30-án kelt utasítása szerint csak azok a kérelmezők kaphattak műhelyt, akiknek volt diplomájuk. Az addigi diploma nélküli műhelytulajdonosoknak megtiltották az orvosi tevékenységet, viszont lehetővé tették azt, hogy a borbély- és borotválómesterséget a nem diplomások is folytassák.

13 A borbélyműhely tulajdonosok ezt a rendelkezést saját érdekükben használták ki. Még nagyobb lett a testület elzárkózása a supplikánsokkal szemben. Borbélyműhelyt sem adtak ezután sebészi diploma nélkül.

14 A műhelyes borbély-sebészek mellett a XIX, század negyvenes éveire egy másik testület is kialakul : a műhely nélküli, kizárólag orvosi tevékenységet folytató diplomás sebészekből. Pest-Buda hivatásos sebészei 1844-ben társulatot hoznak létre a néhány évvel korábban alakult orvosi egyesület mintájára. A társulás célja: „. .. hogy a sehészség nagyobb mesteri munkáit, a sebészi és szülészi műszereket, mellyeket egyes tagok magoknak megvenni képesek nem volnának, közös költségeken megszerezhessék, elő forduló esetekben, hol tudni illik a tapasztalt orvos is betegénél orvos társa tanácsára szorul, köztanácskozásra megjelenvén, szegényebb sorsú polgártársának hasznára lehessen;". A borbélyok és sebészek helyzetét véglegesen 1865-ben rendezik. Ekkor két részre osztják a borbélyműhelyt tartó sebészeket. A diplomások a sebésztársulathoz, a diploma nélküliek (borbélyok) pedig a fodrászokhoz tartoznak. Ezzel megszűnik a műhelyes céh zártsága, és a borbélyok is a szabad ipart űző fodrászok testületébe kerülnek.

16 Bizonyos fokig hasonló a kovácsok helyzete. Az állatorvos, gyógykovács, patkoló kovács mesterek a XIX. század közepéig közös céhbe tömörültek. Emiatt a hatóságok a kovács mesterjogot kérő legényektől kérték az állatorvosi tanulmányokról szóló bizonyítványt is. A század második felétől nő a hivatásos állatorvosok száma, a kovácsoké csökken, illetve azok a patkolás és állatgyógyítás helyett kocsikészítéssel kezdenek foglalkozni.

17 13 BFL Pesti lt. Szabályrendeletek könyve 1846-1860, 309-310. Pesti tan. iratok 10377/1850 — 1852. Csak a diplomával rendelkezők kaphatnak műhelyt: „welche sich mittelst eines auf einer KK. Universität oder chirurgische Lehranstalt gehörig erworbenen Diploms als, Patrone, Magister, oder Doktoren der Chirurgie auszuweisen vermögen." 14 BFL Pesti tan. ir. 3355/1850-2. 15 BFL Int. a. n. 10210. 16 BFL Pesti tan. ir. IL 721/1865. 17 OL Földművelés-, ipar-, ker. min. 1848/1/449 ipar. BFL Testamenta et Inventaria a. n. 3045.