Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Pest város polgári közegészségügyének megszervezése, 1850-1852.

1850-ben Zeitschrift für Natur und Heilkunde in Ungarn címmel orvosi folyóirat jelenik meg.

7 A város és a felügyeleti hatóságok több fontos intézkedést hoznak a tiszti főorvos, a kerületi orvosok, a bábák, állatorvosok stb. feladatainak körülhatárolásával. * A XIX. században az egyik legjellemzőbb egészségügyi változás a korábbi korszakokban összefonódott borbély-sebész, illetve kovács-gyógykovács-állatorvos „mesterségek" elválása. A XVIII—XIX. századi borbélyoknak céhes szervezetük volt. 1722-ben a német sebészek, 1745-ben a magyar borbélyok váltottak privilégiumot.

8 A német sebészekhez tartoztak a fürdőtulajdonosok, akik azonban elváltak a testülettől. A magyar borbélyok elsősorban hajnyírási és borotválási teendőket folytattak. 1815-re eltűnik a különbség a német és magyar mesterek között. Közös céhlevelet akarnak váltani, azonban kísérletük sikertelen marad.

9 A XIX. század elején a borbély-sebészeknek orvosi diplomájuk is van,

10 műhelyeikben gyakorlatilag a két foglalkozást egyesítik. A városi tanács rendes mestereknek tekinti őket, céhbiztosuk van, szoros városi felügyelet alá tartoznak. A tanács határozza meg a műhelyek helyét és számát, csak a lakosság létszámának növekedésével jelöl ki új üzletet. A műhelyek tulajdonosai tiltakoznak a testület létszámának felemelése ellen, és 1841-ben azt kérik a Helytartótanácstól, hogy a város tíz évig ne adjon új műhelyt. A hatóságok elutasítják a kérést.

11 A céhes szellem érvényesül a borbélyműhelyt tartó sebészeknél — saját anyagi érdekük biztosítása, nem a lakosság rendes ellátása a cél. A műhelyek két csoportra oszlanak: átruházás, örökösödés, vétel útján szerzett „gyökös" (reáljogú) műhelyek, és a város által engedélyezett újak. Az átruházást a grémium támogatja; nem állít semmiféle követelményt a szakmai vagy elméleti tudás terén a régi műhelyek új tulajdonosai elé. Az új műhelyek birtokába jutó egyénektől viszont megkövetelik azt, hogy tegyenek eleget a céhes előírásoknak, és az orvostudomány akkori követelményeinek is. Kérik a supplikánsoktól a testület által kiadott tanulólevelet, a vándorlásról szóló igazolást, a környék lakóinak nyilatkozatát, a hatósági-erkölcsi bizonyítványt — és az egyetem elvégzéséről szóló oklevelet.

12 8 Nagy István : A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja a XVIII. században, Tanulmányok Budapest Múltjából, 17. kötet. Bp. 1966. 59 — 107. 9 Dóka Klára : A pesti céhrendszer válságának kibontakozása az 1840-es években, Bp. 1970. 28-29. 10 BFL Int. a. m. 8004. OL Helytartótanácsi It. Dep. Civitatense 1815/6/230. „hic loci nemo Barbitonsor esse possit, nisi qui una Diplomate provisus, et incorporatus chirurgus est." 11 BFL Int. a. n. 7819. OL Htt. It. Dep. Civit. 1841/36/298. 12 BFL Relationes a. n. 13223. Rel. a. n. 14094. OL Htt. It. Dep. Civit. 1847/36/789. 13 Orvostörténeti Közlemények 69—70.