Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Pest város polgári közegészségügyének megszervezése, 1850-1852.

(ezen belül 29 borbély), 133 bába él. Ez jobb az országos átlagnál, mert Magyarország 11 554 377 fős lakosságából 1850-ben 932 orvos, 1014 sebész.

3 A város legnagyobb kórháza a Rókus, amely az 1850-es években 800—1000 beteg gyógyítására alkalmas. Személyzete 4 fő-, 5 al-, 5 segédorvosból áll.

4 1805 óta működik a zsidó kórház, amely 353 beteget képes befogadni; kisebb jelentőségű a szegénygyermek-intézet, a tábori és az irgalmas nők zárdájának kórháza. A Rókus-Kórház befogadóképessége a lakosság számához viszonyítva nagy, azonban figyelembe kell venni, hogy nemcsak a mai értelemben vett súlyos betegek kerültek kórházba, hanem a mesterek lakásán vagy a szállón nem kezelhető mesterlegények, inasok, a zsúfolt lakásokban élő szegények is.

5 Az orvosképzés a XVIII. század végétől a pesti egyetemen folyik. Az egyetemnek 1851-ben 560 egészségügyi szakot végző hallgatója van: orvosok, sebészek, gyógyszerészek, bábák, állatorvosok. Az egyetem lehetőséget ad tehát a teljes orvosi személyzet képzésére, azonban a képzés egy intézményben való megoldása a kezdetlegességet is jelzi. A város betegeinek száma az 1850-es években évi 10 000—12 000 között van, kb. 80-féle betegség fordul elő.

6 Az 1850-es években jelentős közegészségügyi intézkedésekre került sor. Befejeződött egy hosszabb folyamat, amelynek során az ipari jellegű és a szellemi foglalkozások elváltak egymástól, és hivatásos egészségügyi személyzet jött létre. A korábbi borbélysebészektől elváltak a diplomával rendelkező sebészek, és nőtt az orvosi gyakorlatot főhivatásnak tekintő „doktorok", „orvos tudorok" száma is. Megváltoztak az egészségügyi oktatás feltételei. 1851-ben önállósítják az egyetemen az állatorvosképzést, 1850-ben még a sebésztagozatra kerülők számára is kötelezővé teszik, hogy egyetemi tanulmányaik előtt a városi gimnáziumban vizsgát tegyenek. 3 jBFL Pesti tan. iratok 5889/1850-2; Engedélyek 590/1848-49. Gortvay György : Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története, I. kötet. Bp. 1935. 239. 4 Palugyay Imre: Buda-Pest szabad királyi városok leírása, Pest, 1852. 491 — 497. 5 BFL A Rókus-kórház betegfelvételi könyvei, 1853 — 1873. 6 BFL Pesti tan. iratok, 5889/1850-2. A legteljesebb felsorolás a betegségek fajtáiról egy 1850-es belvárosi beszámolóban olvasható : t> — gyomorlob, toroklob, agylob, agykéreglob, májlob, béllob, haskéreglob, tüdőmirigylob, tüdőlob, höröglob, méhlob, szemlob, gerincagy lob, körömméreg, füllob, gerinckéreglob, lépgyulladás, agyzúzódás, csúzláz, csorvláz, epeláz, gyermekágyi láz, hurutos (láz), lob-, ideg-, váltóláz, vérköhögés, vérhas, hasmenés, hány székélés, aranyér, gyomorgörcs, himlő, csalánküteg, himlőké, külcsküteg, bélgörcs, hurut, tályog, szívdobogás, elvetélés, köszvény, göglob, rüh, bőralatti vízkor, sápadtság, zúzódás, égetés, csontszú, tejvar, nehézkór, farzsa, lábfekély, derment, állcsukódás, lábdaganat, hugyrekedés, hagymáz, köhögés, gümőkór, bujakór, idült csúz, görvénykór, makkrejlés, nyálfolyás, zsebrék, tüdősorvadás, kőbetegség, sápadtság, hasbeli vízkórság, fejbeli (vízkórság), sömör, orbánc, vörheny, idegszélütés, kanyaró.*' 7 A lap 1850. júl. 1-től Pesten, 1854-től Sopronban jelent meg.