Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.
A NEOABSZOLUTIZMUS FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK MÉRLEGE A Thun-korszak első felében, az 1850-es évek közepéig kétségtelenül nagy számban jelentek meg korszerű rendeletek, intézkedések. Ezek a teljes felsőoktatás-ügyet új alapokra helyezték, és megteremtették a modern egyetemi képzés kereteit. Sőt nemcsak a szervezési rendeleteket sorolhatjuk ide, hanem a rendeletek alapelveit is, mint például az egyetemi képzésnek egyértelműen felső fokúvá tételét (érettségi vizsga kötelezettsége), az egyes karok egyenlő színvonalú, tudományos képzésének célkitűzését (a bölcsészeti kar előkészítő jellegének megszüntetése) vagy az egyetemi autonómia megadását. A pesti, a magyar egyetem is részese volt az összes újításnak, hiszen az autonómia korlátozása ideiglenes volt, s egy egyszerű kiegészítő rendelkezéssel ezt is megkaphatta. A kortársak véleménye, amikor „az egyetem tizenegyéves interregnumáról, mint ideiglenes abnormis helyzetről. . ." 9-/ a írtak, meglehetős elfogultságról tanúskodott. Mégis fel kell merülnie a gyanúnak, hogy nem tekinthetjük pusztán szépséghibákkal meg-megrútítottnak az évtized felsőoktatási politikáját, hanem alapvető hiányai és tévedései is lehettek. Ha egyéb nem is, már magában az felhívná a figyelmet, hogy az igen alaposan megszerkesztett Rückblick, mely igyekezett minden propagandalehetőséget megragadni, egyetlen szóval sem emlékezett meg Thun felsőoktatási irányító, szervező tevékenységéről. (Ez még akkor is érthetetlen, ha figyelembe vesszük, hogy éppen felsőoktatási reformjának volt legnagyobb az ellenzéke.) Pedig Thun, miniszterségének csupán első évében, 16 alapvető rendelkezést bocsátott ki! 96 Hasonlóképpen további vizsgálódásra biztat, hogy a későbbi magyar szakirodalomból egyedül Rupp egyetemi emlékkönyvét mutathatjuk fel, mint amely a Thun-korszak előremutató elemeit helyezte előtérbe. 97 Az osztrák irodalomban is a kortársi szerzők (Ficker, Wolf—Schwicker^ 1 ^, Frankfurter stb.) gyakran elragadtatott hangvétele után ma már erősen kritikus értékeléssel találkozunk. így Erna Lesky a Thun által kiadott reformintézkedéseket nemcsak Feuchterslebenig, hanem Ludwig v. Türkheim munkásságáig, az 1830—40-es évekbeli megfogalmazódásig viszi vissza. 98 Lentze pedig — az egész felsőoktatási politikát feldolgozó monográfiájában — az előzmények jelentősége mellett hangsúlyozta a meg95 / a OH 1860. 17. 337. Berzeviczy álláspontját tartjuk a legobjektívebbnek. ,,.. .Az 1849-iki provisorium tanügyi téren — írta — több helyes és a későbbi fejlődéstől igazolt elvet is vegyített ősszel azzal a legközelebbi czéllal, hogy a közoktatást magyar jellegéből és szelleméből kivetkőztesse." (i. m. 140.) 96 L. Frankfurter Összeállítását: i. m. 149 — 150. 97 Rupp i. m. XVII-XVIII. 97 / a Encyklopädie des gesammtenErziehungs- und Unterrichtswesen. Hrsg. Schmid, K. A. Bd. I-XL, Gotha, 1859-1876.: Bd. V. Ficker, Julius : Österreich, 2. Abt. Die ungarisch-kroatisch-siebenbürgischen Länder. 521 — 566.; Wolf ', Erich — Schwicker, Johann Heinrich : Die Volks- und Mittelschulen Oesterreich-Ungarns. Geschichte, Organisation und Statistik. Leipzig, 1882. 98 Lesky, Erna: Wiener medizinische Schule im 19. Jahrhundert. Graz—Köln, 1965. 119-124.
