Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)
TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.
hajhászatból" ír olyanokat — írta •—-, mint hogy: „Most ismét Balassa tanárnak tanszékbei visszahelyeztetését rebesgetik, mint bizonyost — csak azért, hogy a jövő számokban ismét ellenkezőjét hirdethessék. Mire való a közönségnek ez az örökös ámítgatása, — mely egy vagy más részről csak kedvetlenségekre szolgáltat alkalmat, s az ügyet nem hogy előmozdítaná, hanem inkább csak arra való, hogy eczetet öntsön a sajgó sebre." 20 A hivatalos lap híre nemcsak Balassa személyének központi jelentőségéről árulkodott, hanem egyúttal fényt vetett a purifikációs eljárások által az egyetemen és a közhangulatban teremtett teljes bizonytalanságra és feszültségre is Balassát 1850, szeptember 25-én engedték csupán szabadon, s ekkor került vissza az egyetemre is. Wagnert megfosztották tanszékétől, amit Tognio vett át. Tognio lett 1854-ig a dékán, őt Gebhardt váltotta fel (1860-ig), Zlamált két évre függesztették fel állásából,Lippayt viszont—-akit a forradalom alatt mozdítottak el — 1850. július 23-án a szemészet rendes tanárává tették. 21 A tisztogatás utáni következő lépés a folyamatos új alkalmazások körülhatárolása és megtétele volt. Egy 1850. október 19-i rendelet intézkedett ez ügyben: minden állásra pályázóval vagy állásában megerősítést kívánóval szemben vizsgálatot írt elő, hogy „.., bír-e politikai tekintetben azzal az integritasszal, mely az ifjúság tanítóitól a legteljesebb mértékben megkívánható."' 22 ' Ennek alapján nagyrészt biztosítható volt, hogy kellőképpen lojális előadók foglalják el az egyetemi állásokat, így természetesnek vehetjük, hogy az 1851, október 16-i teljes egyetemi ülésen az összes egyetemi tanár hűségesküt tett le, ezt írásba foglalták és alá is írták. 23 A személyi kérdéseknek efféle előtérbe kerülése egyáltalán nem kedvezett az egyetemi élet megindulásának, de a reformok végrehajtásának sem. Még akkor sem, ha a tanári kar jelentős hányada lojálisnak bizonyult, s maga az egyetem ,,szerény tudásközlő szervnél alig volt több", 2i Az egyetemi hallgatók nyilvántartása A hallgatókkal kapcsolatban alapos, politikai ellenőrző célul is szolgáló nyilvántartásra jelent meg rendelet. Velük kapcsolatban elegendő volt néhány általánosabb rendszabály, hiszen még társadalmi pozíció és erősebb kötöttségek nélkül, a forradalom résztvevői elmenekültek vagy más módon szétszéledtek, de mindenképpen kikerült többségük az egyetem hallgatói közül. Az 1850. október 18-án megjelent 284. sz. rendelet a hallgatókról felveendő adatokat 12 pontba sorolta, s ezen belül „észrevételek" címszó alatt 5 újabb kérdést is tett fel. A kérdések igyekeztek minden körülményre választ adni egészen az apa nevéig, állásáig és 20 MH 1850. 149. 643. 21 Győry i. m. 496-498. 22 Szentpétery i. m. 394. 23 Uo. 24 Mátrai László : A szellemi tudományok. Az új Magyarország. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. V. köt. Bp. é. n. 401 — 402.
