Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

az asszisztense jelentette fel). Itt találjuk az orvoskar tanárainak túlnyomó többségét és a nyugdíjazottak mindegyikét (Birly, Csausz, Rupp, a „wohlgesinnt" Schordann, Lippay, Bräuer, Nedelko, Stockinger, Reisinger, Welecky, Sangaletti, Polyánkay, az asszisztensek közül Lenhossék, Gerenday, Galambos és Szabó Alajos). Ez utóbbiak közül kettőt külön is kiemelt az irat: Togniót, aki lojális és hű, „mit Auszeichnung" és még nála is inkább, „mit rümlicher Auszeichung", Gebhardtot.

18 Az önbevalláson alapuló vizsgálat után a „magaviseleti bizottmány" elnöke, Beniczky Ágoston, november 28-ára és 30-ára a bizottság elé rendelte az addig Tognio Lajos (heliogravur) Gebhardt Ferenc (heliogravür) még meg nem jelenteket. A következő évben, 1850-ben pedig már a katonai törvényszék foglalkozott az egyetemi tanárok vizsgálatával. Elsősorban azokat keresték, akik a forradalmi kormánynak készített hódoló feliratot aláírták. Január közepére rendelték be az egyetem működő és nyugdíjazott tanárait.

19 Az igazolásnak megfelelően gyors iramban követték egymást a leváltások és kinevezések. Schoepf Angliába távozott, Nendtvichhel és Bugáttal együtt nyugdíjától megfosztották. Bugát tanszékeit Diescher és Sangaletti vette át. Arányit felfüggesztették állásából, előadásai szüneteltek és csak 1850. március 29-én került vissza az egyetemre. Balassa előadásait Stockinger vette át, míg őt három hónap — részben elengedett — börtönre ítélték. A Magyar Hírlap 1850. május 9-i száma érdekes hírt közölt vele kapcsolatban. Egypár bécsi lap „mohó ujdonság18 Győry i. m. 493 — 494, részletesen ismerteti. 19 Szentpétery i. m. 393.