Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

A Magyar Hírlap is közölte, hogy ,,. . , a' tanári személyzetnek, mint valamennyi közállományi hivatalnoknak kellő igazolása" szükséges.

15 Hasonló szellemben intézkedett egyébként az 1840. november 6-i közoktatásügyi „alapelvek" is. Az egyes iskolatípusok mellé a különböző felügyelők intézményének felállításáról szólva, a felügyelők feladatát főként a személyzeti és politikai feladatok oldaláról nevezte meg. Az „alapelvek" 12. paragrafusa szerint a „közelebbi feladatok" : „a) Az eddigi tanodák tisztává tétele tanárok és tanítványok tekintetében, b) Az olyan tanodák, kivált jogtanodák bezárása, melyek országlati szempontból veszélyesek, vagy elegendő tanárokkal el nem látathatnak. c) Új tanodák felállítása és létezők átalakítása a föntebb kifejtett elvek szerint. .. d) Az eddig behozott vagy bármely nyelvi kényszer eltávolítása mindennemű tanodákból. e) Pontos országismereti adatok megszerzése valamennyi létező köz- és magántanodákról, azok szerkezetéről, a tanárok számáról, tanodái értékekről, alapítványaik- s főnnállási eszközeikről stb."

1G Az igazolást igen alaposan végezte el Virozsil. Magukat az egyes tanárokat bízta meg önigazolásuk elkészítésével, de az általa felterjesztett minősítésbe belevett más — sokszor szóbeszéden alapuló — értesülést és magánvéleményét is. Az önigazolásokat bizalmatlanul fogadta, amire Schoepf-Merei jellemzése kapcsán ejtett megjegyzése vet fényt a forradalmi kormánnyal való menekülése óta — írta — még nem került elő, hogy igazolásával — a többiekhez hasonlóan — teljes ártatlanságban tüntesse fel magát."

17 Virozsil minősítése — amelynek az orvosi karra vonatkozó részét Győry Tibor karmonográfiájában kivonatosan közölte — 1850 januárjában a Neugebaudéban, a katonai törvényszék purifikációs eljárásának is alapiratát jelentette. Osztályokba sorolta a tanárokat, bűnösségük nagysága szerint egytől háromig terjedő római számmal is megjelölve minősítésüket. A legrosszabbat (III.) Bugát Pál („erősen terhelt"), Nendtvich Károly („tehetséges s épp ezért annál veszélyesebb egyén") és Schoepf-Merei Ágost („Nendtvichhel azonos magatartású egyén") kapták a tanárok közül — ők nem is igazolták magukat —, az asszisztensek közül pedig Kovács-Sebestény Endre és Markusovszky Lajos került ebbe a kategóriába. Elég rossz (II.) minősítést kapott Sauer Ignác („tulhevesen kimutatott rokonszenve" miatt a forradalom iránt, de miután még akkor elmozdították állásából, „politikai érzelmei ma már alig kétesek" — írta Virozsil), Balassa János (aki ekkor már fogságban volt, „erősen gyanús", viszont kiemelkedő orvos), Arányi Lajos (részt vett a politikai tüntetésekben, mozgalmakban, de saját bevallása szerint mindez „csak az ifjúság javára felvett álarc" volt, ezért pedig Virozsil szerint jellemtelen is és „politikai szélhámos"), Wagner János és Jacobovich Móric. Az I. kategóriába soroltattak nemcsak az enyhén bűnösök, hanem a lojálisak is. Érdekes, hogy ekkor még itt szerepelt Zlamál Vilmos (aki diákjaiból nemzetőrszázadot szervezett, később Szabó Lajos, 15 MHuo. 1(i MH 1849. (i. (nov. 21.) 26. 17 Győry i. m. 494-495.