Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 69-70. (Budapest, 1973)

TANULMÁNYOK - Buzinkay Géza: Felsőoktatási politika Magyarországon a neoabszolutizmus korában, 1849-1860.

az 1855-ös Concordatum tető alá hozataláig, a Habsburg-birodalom korábbi, soknemzetiségű hagyományaival szemben a birodalmi német irányvonal követéséig és a teljes germanizálás elszánt megvalósításáig.

7 Thunt az osztrák történetírás megajándékozta a „Vater des Unterrichtes" jelzővel. Számos intézmény alapítása mellett az Organisationsentwurf, a korszerű középiskolai reform létrehozójaként, az egyetemi autonómia, a tanulás és tanítás szabadságának lerögzítőjeként és „kitűnő" személyzeti politikájával a teljes művelődésügy megreformálójaként emlegették.

8 Ha most nem is vagyunk tekintettel a birodalom másik felére, Magyarországra és Erdélyre, akkor is csak miniszterségének első fele jellemezhető ezekkel a vonásokkal. Az 1850-es évek második felének Thunja már egyértelműen ellentéte volt a korábbi reformátornak, újabb szabályozásaival, törvényeivel korszerű törvényeit és intézményeit is a reakció szolgálatába kívánta állítani. Az I860, évi októberi diploma kiadásának napján természetes módon menesztették a Minisztérium éléről. A DIKTATÓRIKUS REFORMOK FELTÉTELEINEK MEGTEREMTÉSE Tisztogatás a pesti egyetemen A levert szabadságharc után a pesti egyetemen is a tisztogatásokkal kezdődött meg az új rendszer tevékenysége. Ez azonban nem jelentett újdonságot az egyetem személyzetének. Még 1849. február 14-én tudatta Windischgrätz az egyetemmel, hogy visszaállítva a helytartóságot, az egyetem királyi biztosának gróf Cziráky Jánost tette meg. Minekutána Görgey visszafoglalta áprilisban a fővárost, május 18-án Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott kí, hogy az egész egyetemi személyzet igazolni köteles magát a Windischgratz-érában tanúsított magaviselete felől. Néhány hónappal később ugyanilyen igazoló eljárást kellett az egyetem igazgatójának folytatnia Geringer rendeletére, ám ekkor azt vizsgálták, hogy a tanárok milyen magatartást tanúsítottak a forradalom és szabadságharc idején.

9 Geringer 1849. augusztus 20-án Virozsil Antalt nevezte ki az egyetem rektorának (ekkor még igazgatójának), és elsőként kettős feladatot rótt rá. Az egyetemi tanácsot újjá kellett szerveznie és egyúttal igazoló eljárást folytatnia az egyetem összes tagjával. Virozsil mindkét feladatának sürgősen eleget tett, és október 3-án felterjesztett jelentéséhez csatolta az oktatószemélyzet részletes minősítési 7 Frankfurter i. m. részletesen, több helyen foglalkozik velük. Vö. továbbá: Friedjung i. m. 829 — 330.; Révész Imre : Fejezetek a Bach-korszak egyházpolitikájából. Bp. 1957. 17.; Lentze, Hans: Die Universitätsreform des Ministers Graf Leo Thun-Hohenstein. Wien, 1962. 81. 8 Frankfurter i. m. Thunról szóló teljes fejezete; Musili. m. 13. 9 Szentpétery Imre : A Bölcsészettudományi Kar története 1635 — 1935. (A királyi magyar Pázmány Péter-Tudományegyetem története, IV. köt.) Bp. 1935. 382.; Győry Tibor : Az Orvostudományi Kar története 1770 — 1935. (A királyi magyar Pázmány Péter-Tudományegyetem története. III. köt.) Bp. 1936. 491 — 492.