Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kirst, I. L.: Hugo Rühle's Leben und Wirken (Vida Tivadar) - Lembeck Giere, F. W.: Otto Loewi Lebensbild in Dokumenten (Kenéz János)
Loewi-lexikonnak is lehetne nevezni, annyira igyekeztek a szerzők minden Loewi életére és oeuvre-jére vonatkozó adatot bemutatni. Loewi életrajza sürgönystílusban: 1873-ban született Frankfurt am Mainban, gazdag polgári családból. Egyetemi tanulmányait több egyetemen, többek között Münchenben végezte, ahol a medicinával egyidejűleg művészettörténetet is hallgatott. Farmakológusi tevékenységét H. H. Meyer irányítása mellett kezdte el. Vele együtt került Bécsbe, majd Meyer ajánlására nevezték ki Grazba tanszékvezető egyetemi tanárnak. Itt több mint egy évtizede működött már, anélkül, hogy munkásságára felfigyeltek volna, mikor 1921-ben a tekintélyes német fiziológiai folyóiratban a Pflüger's Arhivban egy négyoldalas cikk jelent meg az úgynevezett „Vagustoff "-ról. Ez a cikk — joggal mondhatjuk — új utakat nyitott meg a kísérletes farmakológiában, és az ismertetett könyv bevezetője szerint a jelenlegi farmakológiai tankönyvek •'/ ;í — Vi részét teszik ki a fenti felfedezéssel közvetve vagy közvetlenül összefüggő kutatási eredmények. Ezért a felfedezésért 1930-ban O. Loewi Sir H. H. Dale-\t\ együtt Nobel-díjban részesült. Ausztria lerohanása után néhány hónapig védőőrizetben volt, amíg a Nobel-díjjal járó valutáról le nem mondott, ezután Belgiumban, Angliában és az USÁ-ban folytatta kutatásait nagyobb anyagi lehetőségekkel, de kisebb eredménnyel. 1945 után számos kitüntetésben részesült; Graz díszpolgárává választotta. 80 éves korában még elnökölt a bécsi nemzetközi biokémikus kongresszuson. 1902-ben hunyt el. Ezt a szűkszavúan ismertetett életpályát mutatják be a szerzők a Loewire vonatkozó dokumentumok, valamint a hozzá és az általa írt levelek tükrében. Megtaláljuk tudományos munkáinak teljes bibliográfiáját, valamint ezeknek a dolgozatoknak a referátumát. Ezenfelül összegyűjtötték a Loewiröl életében és halála után megjelent cikkek bibliográfiáját. In extenso hozzák Loewi önéletrajzát. Számtalan adatot találunk Loewi széles spektrumú érdeklődéséről művészeti témák iránt. Ezt a tevékenységet úgy jellemezhetnők, hogy ő is — német származása ellenére — annak az osztrák nagypolgári rétegnek a képviselője, amelyről S. Zweig Búcsú a tegnaptól című könyvében olyan elégikusan írt. A könyvből kiderült, hogy G. Mansfeld is publikált egy dolgozatot a Loeivz-intézetből. A könyv nem igyekszik olvasmányos lenni, adatainak dús bőségével nyűgöz le. Akit érdekel a századforduló és a két háború közötti hányódó Ausztria élete és döntően a Hitler-rendszer által emigrációba kényszerített tudósok hányatott sorsa, azok számára rengeteg adalékkal szolgál, de a könyv hőse, Loewi profeszszor is olyan érdekes egyéniség, akinek életével és munkásságával érdemes foglalkozni. Elég pl. — a technikai forradalom századában — ha annyit mondunk róla, hogy egész életében egy kísérleti objektummal dolgozott: a békaszívvel. A könyv kétnyelvű. Az angol és német dokumentumok változatlan szöveggel jelentek meg. E sorok írójának véleménye szerint más tudósok életének hasonló „formabontó" feldolgozása nagy haszonnal járna mind az utókor orvostörténészei, mind kutatói számára. Kenéz János
