Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Sarton, G.: A History of Science (R. Harkó Viola)

George Sarton : A History of Science. Cambridge, Harvard University Press, Vol. I. 4th ed. 1966., 646 p. Vol. II. 1959. 544 p. George Sarton belgiumi származású művelődéstörténész a genti egyetemen tanult. Tudománytörténetet oktatott a Harvard egyetemen 1916— 1951 között. Nemcsak számos tudományos egyesület vezetőségi tagja volt, hanem több egyetem tiszteletbeli tagjává, doktorává fogadta. Nagy tudománytörténeti munkájában írja, melynek megjelent két kötetét az alábbiakban ismertetjük, hogy életét két szenvedély uralta: a tudomány és kultúra szeretete. Szerinte a tudomány, művészet és irodalom nélkül nem is lehet élni. A racionalitás és a művészet egész életén át elkísérte. Tudománytörténeti művét eredetileg nyolc-kilenc kötetre tervezte. A legrégibb időktől egészen napjainkig meg akarta írni az emberi kultúra, haladás történetét. Terve végrehajtásában megakadályozta 1956-ban bekövetkezett halála. Műve monumentális bevezetője (Introduction to the History of Science) már a korábbi években megjelent (Washington, 1927, 1931, 1947—48). Ennek első kötetében így fogalmazza meg mottóját: „Homo sum, humani nihil a me alienum puto". Célul tűzte ki, hogy az emberi szellem emelkedését természetes környezetében mutassa be. Az ismertetendő két kötet főtémája: hogyan magyarázza az ember saját világát, történetét; az élet rendjét-zűrzavarát, szépségét, és hogyan lesz úrrá léte körülményein. A szerző a legkorábbi időktől kezdve a kereszténység fellépéséig tárgyalja az egyes korszakok művelődéstörténetét, tudományos alapossággal. A sumerok, föníciaiak korát majd a görög aranykorszakot. Megismerteti velünk Thalészt, Homéroszt, Thuküdidészt, Hérodotoszt, Szókratészt, Platónt és Arisztotelészt. A hellén világ háromszáz éves történetét úgy vázolja fel, hogy bemutatja nemzetköziségét, soknyelvűségét és számos vallási irányzatát. E háromszáz év alatt alakult ki döntően a geometria, a csillagászat, a nyelvészet, az anatómia; kivirágzott a technika és az orvostudomány. Mindig az egyes korszakoktól átvett emberi „örökséget" állítja a központba. Igazi tudománytörténeti munka ez, de úgy megfogalmazva, hogy mindenfajta olvasó érdeklődését felkelti. Sarton nem állította, hogy a tudománytörténet a legfontosabb tudományág, amely a kulturális fejlődést legjobban demonstrálhatja, de éppen olyan fontos tudományág, mint a művelődéstörténet egyéb területe: művészettörténet, szociológia, vallástörténet stb. Sarton nemcsak a régi civilizációk történetével ismertet meg bennünket, hanem érzékelteti az ember állandó kíváncsiságát, érdeklődését a munka iránt. A terjedelem korlátai nem tették lehetővé a mű teljességét, de az erre való törekvést érezzük olvasásakor. A könyv segíti a tájékozódást; egyformán igényt tarthat mind a tudós, mind az átlagolvasó használatára. A munka megjelentetője, a Harvard University Press munkaközössége tovább akarja folytatni a sorozatot, bár tisztában van vele, hogy ez a munka mindenképp más lesz, mint amit Sarton végzett, de az eredmény majd talán azonos: az emberiség előrehaladásának megvilágítása.