Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kirst, I. L.: Hugo Rühle's Leben und Wirken (Vida Tivadar) - Lembeck Giere, F. W.: Otto Loewi Lebensbild in Dokumenten (Kenéz János)

szerepel, magyarázatát azonban nem közli a mű (feltehetőleg van Swieten családi címere lehet ez). A Bécs XIV. kerületében található HadikGasse kapcsán foglalkozik a mű Hadik Andrással is. Sajnáljuk, hogy életrajzának ismertetése során említés erejéig sem szerepelnek magyar vonatkozásai, magyar származása. Érdekes adat viszont, hogy Hadik András elnöksége alatt épült a bécsi Josephinum és a gumpendorfi sebészeti iskola. Buzinkay Géza Inge Luise Kir st : Hugo Rühle's Leben und Wirken, Bonn, 1966. 184 S. Hugo Rühle (1824—1888) egyike volt a múlt század 2. felében Németországban érvényre jutó természettudományos medicina előharcosainak. A sziléziai Liegnitzben született, ott is érettségizett. Utána a berlini egyetem orvosi karának volt hallgatója. Abban az időben működött ott Johannes Müller (1801—1858), a kiváló német fiziológus, Lucas Schönlein (1793—1864), a modern klinikum megalapozója Németországban; követőik sorában pedig ott találjuk többek között Josef Meyer, Ludwig Traube és Rudolf Virchow nevét. Az utóbbi kettőnek az előadásaira Rühle eljárt még rendes tanulmányi idejének leteltével is. Rühle később maga is jelentékenyen hozzájárult műveivel és egész munkásságával a kísérleti élettan, az ideggyógyászat, a fül-, orr- és gégebetegségek gyógyítása, valamint a belgyógyászat fejlődéséhez. Balszerencséjére nagyobb terjedelmű közleményei mindig olyankor jelentek meg, amikor közvetlenül utána új felfedezések forradalmasították a szóban forgó szakmát, s így az ő eredményeit csaknem kiküszöbölték. így érdemeit inkább abban kell találnunk, hogy közreműködésével jutott érvényre a természettudományos felfogás az orvostudományban, amennyiben egyetemi tanári tevékenységét teljesen az új módszerek s azok eredményei elterjesztésének szolgálatába állította. Mind Greifswaldban (1860—1804), mind Bonnban (1804—1888) nagyra értékelték tanári működését; a kollégák és a betegek iránt szívélyes volt, lelkiismeretesen és fáradhatatlan szorgalommal dolgozott. Ahhoz a tudósnemzedékhez tartozott, amelyiknek tudományos lendülete és hivatástudata csodálattal tölt el bennünket még ma is. Munkássága nagymértékben hozzájárult az orvosi tudás elmélyítéséhez. A bibliográfiában 23 műve szerepel. Vida Tivadar F. Lembeck Giere, W. : Otto Loewi. Lebensbild in Dokumenten. Berlin, Heidelberg, New York, Springer Vlg. 1968. 241 S., 10 Abb. A formabontó biográfia egyik szerzője Loewi jelenlegi tanszéki utóda, a másik egy doctorandus, aki a könyv vázát alkotó dokumentumok tekintélyes részét összegyűjtötte és doktori disszertációként adta be, A könyvet legtalálóbban 2a Orvostörténeti Közlemények 66—C8