Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Tardy L.: Régi magyar követjárások Keleten (Kapronczay Károly)

vagy németből, más jelentéssel ismert, sajátos erdélyi és deákos magyar szavak, frázisok — melyeknek a névmutató mellett külön mutatója található a kötet végén —, barokkos túlzsúfoltságukkal együtt jól járulnak hozzá a kor és környezet életrekeltéséhez. Gazdag illusztrációs anyag segíti az olvasói képzeletet, hogy minél hívebben idézze fel Mátyus István korát és alakját. Spielmann József könyve érdekes és értékes mű. Szépirodalmi formában hatásosan szolgálja a tudományos ismeretterjesztést. Buzinkay Géza Tardy Lajos : Régi magyar követjárások Keleten. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 11.) Bp. Akadémiai Kiadó, 1971, 221 1. A hazánk történelmével foglalkozó monográfiák, a meghatározott korszakokat felölelő munkák — mint ezt a könyv bevezetőjében maga a szerző külön kiemeli — elsősorban Magyarországnak a Nyugattal való kapcsolatait dolgozták fel. Viszont kevesebb figyelmet szenteltek a Kelethez fűződött kapcsolatoknak. Igaz, már az első magyar történetírókat és a kortársakat is izgatták az előbb említett keleti kapcsolatok, de nyelvi nehézségek miatt vagy éppen a megfelelő források hiányában nem tudták a problémát kielégítően megközelíteni. Hasonló képpel találkozunk a magyar diplomácia történetének szakirodalmában is, hiszen az egyetlen monografikus feldolgozás (Horváth J. : Magyar diplomácia, magyar diplomaták. Bp. 1941.) is teljesen figyelmen kívül hagyta a keleti kapcsolatokat. Ebből a szempontból is fontos mű Tardy Lajosnak most megjelent Régi magyar követjárások Keleten című könyve, amely a magyar diplomáciának 15. és IC. századi, eddig feldolgozatlan keleti kapcsolatait tárja a téma iránt érdeklődők elé. Tardy Lajos eddig alig ismert források és főleg saját levéltári kutatásai alapján kíséri végig a magyar diplomácia oszmánellenes ún. „bekerítési" politikáját Zsigmond király korától egészen Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem bukásáig. A szerző mindenekelőtt a kelet fogalmát tisztázza, amely alatt az Oszmán Birodalom által fenyegetett kelet-európai, kaukázusi, arábiai, észak-afrikai keresztény és mohamedán államokat érti. A maguk korában a magyar kezdeményezésre meginduló oszmánellenes szövetségi, illetve koalíciót célzó törekvések a földrajzi távolságok ellenére sem mondhatók reménytelen próbálkozásnak, mivel az előbb felsorolt területeken jelentős katonai erőt képviselő országoknál is hasonló kezdeményezésekkel találkozunk. A Tardy Lajos könyvében tárgyalt időszakban közös európai—ázsiai összefogással fel lehetett volna tartóztatni, illetve visszaszorítani az oszmán terjeszkedést. E diplomáciai törekvések elindítója Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár kapcsolatlétesítése volt a turkománokkal, karamánokkal és a tatárokkal, és ez a kontaktus szélesedett ki azután Mátyás király és a perzsa Uzun Hasszán szövetségében. Ekkor már Perzsia és Grúzia is az oszmánellenes szövetség kezdeményező tagjai voltak, de ez a körvonalazódó koalíció — katonai sikerei ellenére — Mátyás halála után visszahanyatlott. Természetesen később is fenn-