Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 66-68. (Budapest, 1973)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Keil, G: Der „Kurze Harntraktat" des Breslauer „Codex Salernitanus" und seine Sippe (Vida Tivadar)

tények oldaláról közelíti meg a témát ; könyvének elsődleges érdeme, hogy olyan Schweitzer-műveket is bemutat, melyek eddig feltáratlanok voltak. Schweitzer azon kevesek közé tartozott, akiknek egyénisége és munkássága elsősorban rokonszenvet ébresztett és szinte feltétel nélküli elismerést váltott ki. A szerző Gandhihoz és J. F. Kennedyhez hasonlítja — nem véletlenül —, hiszen ez a két név is a XX. sz. jelképévé vált. Mindezek figyelembevételével a téma feldolgozása sok buktatót rejt magában, elsősorban talán a lelkes és jóhiszemű elfogódottságot, amely kész arra, hogy túlságosan magas piedesztálra emelje hősét. Katzenbach tudatosan elkerüli ezt a veszélyt — mindenekelőtt az alaposságával: felkutatja Schweitzer tetteinek rugóit és azokat a szellemi-lelki inspirációkat, melyek egyéniségének kialakításában döntő tényezőként hatottak. Schweitzer életútja Elzászból vezetett Strassburgon, Párizson és Berlinen keresztül Lambarenebe. A kronológiai sorrendet követő életrajzi rész rendkívül olvasmányos — kár, hogy a kötet nem szolgál forrásanyaggal, ezáltal műfajilag inkább a népszerűsítő ismeretterjesztők közé kell sorolnunk. A szerző nagy figyelmet szentel a Schweitzer életében döntő jelentőséggel bíró zenének, és behatóan elemzi Bachról alkotott képét. Hasonló módon kiemeli Schweitzer vallásosságát, melynek értelmezése nélkül elképzelhetetlen az életmű megértése, annál is inkább, mert a XX. sz. egyetlen nagy egyéniségénél sem található analóg eset. A záró fejezet Schweitzer személyiségének jellemzőiről szól: hangjáról, tekintetéről, nagyszerű emlékezőtehetségéről, melyet egy^kortársa „az elektronikus agy javított kiadásá"-nak nevezett, kivételes koncentrálóképességéről: a legmostohább körülmények között is tudott dolgozni. Az idejét pontosan beosztotta, elválasztotta a fontosat a lényegtelentől. Kényelmével nem sokat törődött, harmad és negyed osztályon utazott, repülőgép helyett többnyire hajóval és vonattal. Sok látogatója volt Lambareneben, akiket szívélyesen fogadott, de elvárta tőlük, hogy ne tétlenül töltsék az idejüket. Nagyszerű szervező volt, az afrikai kórház építését maga irányította és ellenőrizte, sőt, sokszor kétkezi munkájával is segítette. Sikerei, elismertetése után is megmaradt az egyszerűség és hatalomnélküliség útján. A kötet végén Schweitzer életének fontos eseményeiről egy kronologikus összeállítást találunk, valamint egy bibliográfiát a fő műveiről. Friedrich Ildikó Gundolf Keil : Der „Kurze Harntraktat" des Breslauer „Codex Salernitanus" und seine Sippe. Bonn, 1969. 65 S. A középkori vizeletvizsgálat elméleti jelentősége már régebben ismert azoknak a traktátusoknak a szövegéből, amelyeket az orvosképzésben használtak az előadások vezérfonalaként. A gyakorló orvos azonban többnyire rövid, néhány