Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

FOLYÓIRATOKBÓL - Polish Medical Science and History Bulletin, 1970. (Váradi Lilla) - Huard, P. et Ohya, Z.: Panorama de la médecine japonaise traditionelle. (Vida Tivadar)

POLISH MEDICAL SCIENCE AND HISTORY BULLETIN. 1970. Az Amerikai Egyesült Államokban megjelenő angol nyelvű lengyel orvostörténeti lap 1970. évi első számában Maklysan elemző tanulmányt írt Dega professzorról, a nemzetközileg elismert lengyel származású orthopadről és traumatologusról. Részletesen elemzi Dega pályafutását és tudományos munkásságának eredményeit. (Maksylan, C. : Prof. Wiktor Dega, M. D. «1896—» Chicago, 111, 2—3 p.) Ugyanebben a számban ismerteti Rudowski a varsói Haematologiai Intézet eddigi munkáját, a viszonylag fiatal tudományos intézet szervezeti felépítését és tudományos munkatervét. (Rudowski, Witold : The History of the Institute of Hematology in Warsaw, «1951—1968», 43—46 p.). A második szám figyelemre méltó tanulmányát Hanecki írta, amelyben Mikolaj Rejchmann (1873—1918) lengyel orvos tanári és tudományos tevékenységét méltatja. (Hanecki, Michal : Mikolaj Rejchmann, M. D. «1873— 1918», 50—51 p.). Pasteur, Lister és Koch nevéhez fűződnek a modern bakteriológia, immunológia és hygiénia legjelentősebb kutatásai és eredményei, ám e tudományterületen kevésbé ismerik Odon Bujwid szerepét és tudományos tevékenységét. Ezt a kérdést tárgyalja Chrzeschiewski tanulmányában (Chrzeschiewski, L. ; Prof Odon Bujwid, «1857—1942», 94— 95 p.). Váradi Lilla Huard, P. et Ohya, Z,. : Panorama de la médecine japonaise traditionelle. (Klny. Biologie Médicale, 1963. febr. különszám, CX. 1.) A japán orvoslásról és orvostudományról szóló tanulmány célja, hogy bemutassa azt a szellemi légkört, amelyben a japán orvosok éltek, és a japán orvostudomány fejlődésének legfontosabb szakaszait. Kitér arra a számos művészi alkotásra is, amely a japán orvoslásból merítette ihletését. A szerzők mindezt 3 fő szempont szerint végzik: 1. a japán népi gyógyászat; 2. az ind-japán és a kínaijapánorvoslás; 3. a nyugati ihletésű japán orvostudomány. Ez a három áramlat ui. mindmáig fennáll. Sokkal nehezebb kérdés a japán kronológia egyeztetése az európaival. Kompromisszumos megoldásként alkalmazzák a következő periodizálást : I. A japán orvoslás kezdetei. II. A kínai orvoslás feltűnése. III. A Nara-korszak. IV. A Heian-korszak. V. A Kakamura-korszak. VI. A Muromasi-korszak. VII. Az Azusi-Momojama-korszak. VIII. Az európai orvostudomány bevezetése Japánba. IX. A japán anatómia kezdetei. X. Az Edo-korszak. Cikkük XI. fejezete egy időrendi áttekintő táblázat, a XII. pedig bibliográfia. Az I. időszakban mágikus eszközökkel folyt a gyógyítás, de volt néhány belsőleg használt orvosság is, mint pl. a rizsbor és növényi eredetű gyógyszerek. Ismerték a vérköpölyözést, a sebek valamilyen kezelését. Használták a gyógyvizeket, és nem volt ismeretlen — akárcsak Kínában — a lepra. — A II. periódus tart az i. e. 97. évtől az i. u. 709. évig. Jellemzője a konfuciánus Kínával folyó szellemi cserekapcsolat. Ez hivatalosan az i. e. 33-tól bizonyítható. Az V. sz. elején tűnik fel a japán írásrendszer, s a század vége felé megkezdődik a kínai ismeretek és művészetek áramlása Japánba, köztük a gyógytudományé is. Utóbbiban különösen fontos szerepet játszott Korea, amelynek egyik trónörököse 286-ban látogatást tett a japán udvarnál, és bevezette oda a kínai betűket és irodalmat. Később orvosok és gyógynövényismerők is jöttek onnan. 561-ben behoztak 164 kínai orvosi könyvet (köztük acupunctúrával foglalkozókat is). A később behozottak között úgy látszik indiai eredetűek is voltak, amelyek buddhista misszionáriusok révén kerülhettek Koreába. Jelentős fejlemény,