Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
FOLYÓIRATOKBÓL - Medical History, 1970. (R. Harkó Viola)
Az agy vizsgálata a célja a következő tanulmány szerzőjének, hogyan fedezték fel funkcióit, szerkezetét, jelentőségét az emberi szervezetben. (Walther Riese: Cerebral Dominance : Its Origin, Its History and Its Nature, pp. 319—326.) R. Harkó Viola MEDICAL HISTORY, 1970 Volume XIV, No. 1. E szám első tanulmányának szerzője Padova vonzerejéről ír, amellyel a XVI—XVII. században magához vonzotta a tanulni vágyó angol ifjakat, akikből később az angol orvosi társadalom vezető rétege formálódott ki. Padovában tanult többek között Thomas Linacre, John Chamber, Edward Wotton, John Fryer, John Caius, Simeon Fox, Edward Jorden, William Harvey, John Finch, Richard Blackmore. ( C. D. O'Malley : The Lure of Padua. 1—30 p.) A következő tanulmány szerzője Smollett szerepéről ír Dr. Smellie védelmével kapcsolatban, akinek egyik tanulmányát ismerteti a „Critical Review"-ben, őszinte tisztelettel és barátsággal. (Philip J. Klukoff : Smollett's Defence of Dr. Smellie in "The Critical Review". 31— Up.) A kórházak jobb ellátásáról értekezik a következő tanulmány szerzője, aki elemzi a londoni kórházi viszonyokat 1850 és 1960 között. Megállapítja, hogy a fejlődés nyomában haladt a lakosság számának megfelelő fejlődésnek. Az utóbbi években ez a fejlődés mindkét vonatkozásban lelassult, ezért már nem az ágyak számának fejlesztésére kell elsősorban törekedni, hanem minőségi fejlesztésre a londoni kórházak viszonylatában. (Peter Cowan : Some Oberservations Concerning the Increase of Hospital Provision in London Between IS60-and 1960. 42— 52 p.) Richard Bradley esetéről ír a következő tanulmány szerzője. Bradley orvosi gyakorlatot folytatott 1714-ben és tagja volt az Angol Királyi Társaságnak, de nem volt orvosi képzettsége. Később a Cambridge-i egyetem botanika tanára. Orvosi gyakorlat folytatására valószínűleg kétségbeejtő akkori anyagi helyzete kényszerítette. (Frank N. Egerton : Richard Bradley's Illicit Excursion into Medical Practice in 1714/53—62. p.) A következő tanulmány szerzője az utolsó (?) angliai pestisjárványról ír, amely 1906—1918 között lépett fel Suffolkban. Valószínűleg hajón hurcolták be a járványt Angliába. Suffolkban 23 ember betegedett meg, de csak négy esetben sikerült bakteriológiailag is igazolni a diagnózist. (David Van Zwanenberg : The Last Epidemic of Plague in England? Suffolk 1906—1918. 63— 74. p.) Geraint James cikkében két különböző típusú 19. századi bőrgyógyászsebésznek állít emléket. William James Erasmus Wilsonról (1809—1884) és Jonathan Hutchinsonról (1828—1913) ír. Mindketten Londonban működtek. (D. Geraint James : Two Contrasting Nineteenth-Century Surgeon Dermatologists. 75—80. p.) Két rokoncsalád: Walker és Nussey kezében volt a londoni királyi patika 1784—1860-ig. Ez azért érdekes, mert különben 1750-től 1914-ig, ettől a kis időmegszakítástól eltekintve John Truesdale és Joseph Partridge, illetve leszármazottaik voltak a királyi család gyógyszerészei — ( John T. M. Nussey : Walker and Nussey — Royal Apothecaries 1784—1860. 81—90. p.) — tudjuk meg e szám utolsó nagyobb tanulmányából. Volume XIV, No. 2. E szám első tanulmánya a „gutaütés"sel kapcsolatos orvosi felfogást isrrérteti Virchow előtt és után. Végigkíséri a szerző e betegséggel kapcsolatban az orvosi nézetek változását az ókori görög orvosoktól egészen a modern korig. ( Francis Schuller : Concepts of Stroke before and after Virchow 115—132. p.)
