Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

FOLYÓIRATOKBÓL - Medical History, 1970. (R. Harkó Viola)

Crellin és Scott, a következő tanulmány szerzői írásuk harmadik részében beszámolnak az 1700—1900 közötti időszakban a Wellcome gyűjtemény gyógyszerészet-történeti anyagáról. Különös figyelmet szentelnek a házi gyógyszereknek, a különböző mixtúráknak és azoknak az üvegedényeknek, tartóknak, palackoknak, amelyekben ezeket a gyógyszereket a jelzett időszakban forgalomba hozták. (J. K. Crellin and J. R. Scott : Pharmaceutical History and Its Sources in the Wellcome Collections-Ill. Fluid Medicines, Prescription Reform and Posology 1700—1900. 132—153. p.) Az idegek szerkezetének és működésének különböző felfogását ismerteti a következő tanulmány szerzője. Vizsgálódásait Angliára és az 187S—85. évek közötti időszakra korlátozza, ezen belül is külön figyelmet szentel Sir Charles Sherringtonnak és az ún. synapsis-nézetnek, amely előrelendítette az idegműködéssel kapcsolatos kutatásokat. (Richard D. French : Some Concepts of Nerve Structure and Function in Britain, 1875— 1885. 154—165. p.) Az egyik legnagyobb orvosnak a tuberkulózis kutatása területén állít emléket a következő tanulmány szerzője: Richard Mortonnak (1(337—1698), aki teljes határozottsággal megállapította, hogy a tüdő megbetegedése esetén mindig jelen vannak a gümők, megnagyobbodnak a mellkasi nyirokcsomók. Megfigyeléseivel sokat tett a tuberkulózis problémájának felderítése terén. (R. R. Trail: Richard Morton [1637—1698] 166—174. p.) A következő tanulmány szerzője — mint a svájci—angol kapcsolatok egyik fontos momentumát — tárgyalja W. Harvey hatását Albrecht von Hallerre, a legnagyobb XVIII. századi orvosegyéniségre, aki berni születésű volt, majd göttingeni egyetemi tanár, s később visszatérve hazájába, itt dolgozott haláláig. Különösen érdekelte a vérkeringés rendszerének megismerése; 350 hulla boncolásánál gyűjtötte megfigyeléseit. Őt tekintik a modern haemodynamika megalapozójának, de felfedezését Harvey nélkül nem tudta volna megtenni. (Heinrich Buess : W. Harvey and the Foundation of Modern Haemodynamics by A. von Haller. 175—182. p.) E szám utolsó nagyobb tanulmánya arról az indiai orvosról, Dr. Chuckerbuttyról szól, aki az egész modern orvostudományt gazdagította megfigyeléseivel, therapiás módszereivel. Alig volt olyan orvosi terület, amelyen ne dolgozott volna, mindig szeme előtt tartva népének érdekeit, egészségügyi felvilágosítását. Harcolt a népbetegségek ellen, a rövid átlagos életkorról is tudta, hogy nem törvényszerű, lehetne rajta segíteni. Behatóan foglalkozott a maláriával, tífusszal, kolerával. Felfedezte, hogy Indiában is gyakori a reumás szívbetegség. Saját maga asztmában szenvedett, ez a betegség végzett vele; aránylag fiatalon, 48 éves korában halt meg. (P. C. Sen Gupta : Soorjo Coomar Goodeve Chuckerbutty : the First Indian Contributor to Modern Medical Science. 183—191. p.) Volume XIV, No. 3. A lithotomia Norwich-i iskolájáról szól a szám első tanulmánya. Felidézi az 1772—1909-ig tartó időszakot, amely alatt nyilvántartották Norfolkban és Norwichben végzett hólyagkőműtéteket. Kiváló orvosok működésének köszönhető, hogy az itt csaknem népbetegségnek tekinthető fájdalmas betegséget felszámolták, s csak a kórház kőgyűjteménye emlékeztet már erre a periódusra. (A. Batty Shaw: The Norwich School of Lithotomy. 221— 259. p.) A következő cikk Henry Marshallról (1775—1841) szól, aki nagy szerepet játszott a brit hadsereg egészségügye megszervezésében; őt tekintik a katonai orvosi statisztika „atyjának" és szerepe a katonai egészségügy megteremtésében körülbelül Florence Nightingale tevékenységének fontosságához mérhető, aki