Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

FOLYÓIRATOKBÓL - Antik Tanulmányok, 1970. (T. Pajorin Klára) - The Bulletin of the Cleveland Medical Library, 1970. (Váradi Lilla) - Clio Medica, 1970. (R. Harkó Viola)

orvosi iskola korai történetét (a könyv írója nyolcszor volt itt dékán), aztán röviden körvonalazza Stainpeis életrajzát és elemzi a könyvet, mely nem eredeti munka, hanem hasznos kompiláció. (Richard J. Durling : An Early Manual for the Medical Student and the Newly-fledged Practitioner : Martin Stainpeis' Liber de modo studendi seu legendi in medicina (Vienna) 1520. 7-33 p.) A Semmelweis-korabeli szülészettel ismertet meg bennünket a következő tanulmány. Hangsúlyozza, hogy ahol éltek a fertőtlenítő kézmosások módszerével, komplikációmentes esetek sima lebonyolítása megszokottá vált. Ha viszont komplikáció lépett fel, az asepsis hiánya és a sebészeti technika fejletlensége nehezítette a szülész munkáját. A császármetszéshez csak utolsó menedékként folyamodtak. Kedvező fordulat csak akkor következett be a szülészet terén, amikor kezdték átvenni a különböző orvosi szakmák új eredményeit: asepsis, jobb műtéti technika, vérátömlesztés alkalmazása, új gyógyszerek, veszélytelenebb érzéstelenítés, megfelelő utókezelés nemcsak az orvos munkáját könnyítették, eredményeit javították, hanem profilaktikusan lehetségessé vált a császármetszés alkalmazása, míg a chemotherpeutikumok és antibiotikumok a fertőzés veszélyét csökkentették. (Sándor Fekete : Die Geburtshilfe zur Zeit Semmelweis'. 35—44 p.) A Brown-féle orvosi rendszer, elméleti és gyakorlati alkalmazása a következő cikk tárgya. Lényege: csak egy kezelési forma létezik, a stimuláns szerek alkalmazása, mint alcohol és opium. (Günter B. Risse: The Brownian System of Medicine : Its Theoretical and Practical Implications. 45—51 p.) Volume 5, No. 2, June 1970 A szám első nagy tanulmányát az ókori görög és római orvosi etikának szenteli szerzője, Fridolf Kudlien. Párhuzamosan tárgyalja az általános etikához való kapcsolatát az orvosi etikának. „Segíteni vagy legalább nem ártani" — ebből a hippokratészi elvből indul ki; vizsgálja, mi az oka, hogy ennek ellenére a görög-római közfelfogás büntetlen gyilkosnak tekintette az orvost; tudták, hogy aki gyógyít, esetleg mérgezhet is. A hippokratészi orvosi eskü részben világi, részben vallásos, illetve kultikus elemeket is magába foglaló irodalmi dokumentum. Elemzi még az orvosok magatartását a tömegekkel szemben; bizonyos fokig elzárkózónak, kasztszerűnek látja az ókori orvosi társadalmat. (Fridolf Kudlien: Medical Ethics and Popular Ethics in Greece and Rome, pp. 91—121.) Az orvosi tünettanban bekövetkezett forradalomról ír a következő cikk szerzője, s azokról, akiknek sikerült egy-egy betegség elhatárolása, jellemzőinek megállapítása, a specifitás és kontagiozitás elvének kialakítása: a XIX. sz. elején keletkezett párizsi orvosi iskola nagyjairól. (Alain Rousseau: Une Révolution dans la Sémiologie médicale : le Concept de Spécificité lésionelle. 123— 131. p.) Egy csaknem elfelejtett kórházépítési tervvel foglalkozik a következő cikk szerzője. Benjamin Henry Latrobe készített nagyszabású tervrajzot állami megrendelésre, tengerészkórház építéséhez. A terv valóraváltásából nem lett semmi, csaknem négy évtized múlva Robert Millsnek sikerült elfogadtatnia terveit tengerészkórházak létesítésére. (Dieter Jetter : Ein fast vergessenes Krankenhausprojekt : Das Marinehospital des Benjamin Henry Latrobe — 1812. 133—144 Flaubert betegségei történetével foglalkozik a következő cikk szerzője. Továbbra is nyílt kérdés marad, szenvedett-e valóban az író szifiliszben és epilepsziában. (Syphilis, Epilepsy, Doctors, Biographers- and Flaubert by Francis Schiller. 145—155 p.) E szám krónika rovatában (183— 184) számol be Duka Norbert a nagy-