Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gács András: Adatok a szemüveg és a magyar látszerészet történetéhez
200 Comm. Hist. Artis Med. 64 — 65. A szemüveg magyarországi megjelenésére vonatkozólag mindez, sajnos, csak feltevés, semminemű írásos bizonyíték sem támasztja alá. Az egykori feljegyzések Toggenburgot, Mátyás király orvosát seborvos-okulistaként említették 5 ; azonban ez is csak közvetve támasztja alá feltevésünket. A nép körében ezekben az időkben a szembántalmak ellen csak a ráolvasásokban bíztak, és a bűbájosok erejében még a sokkal tehetősebb rétegek is hittek. Emberlakta helyektől távoli források és kutak felkeresésével, szemét e forrásokban néha megmosva keresett a kor embere enyhülést a fájós szemre. 6 A XVE századtól kezdve a magyar orvosok egyre nagyobb számban jártak és tanultak külföldön. Eljutottak Itáliába, Franciaországba és Angliába is, de hazatérésük után vajmi keveset foglalkoztak a szem gyógyításával. 7 Viszont már a XV. századtól kezdve érkeztek hazánkba a törökök által megszállt területekről, a Balkán felől menekülő „hályogszúró" „okulisták", sarlatánok, akik más orvosi ténykedésük mellett szemet is operáltak. Ezek az „okulisták" — főleg a vásárokon — csodálatos hatású kenőcsöket árusítottak, fogat húztak és szemet műtötték. Ebben az időben hályogtűvel, a szembe szúrt tű alakú eszköz segítségével „reclináltak", azaz a hályogot a pupilla mögül letolták a szem alsó részébe. Másnap elutaztak, sorsára hagyva az esetleg meggyógyuló vagy megvakuló szerencsétlent. (Ezek a „chirurgusok" királyi kegyelemlevél, privilégium védelmével működtek az országban még a XVIII. században is. 8 A vallásos dogmák fellazulása idején olyan kultúrperiódus következett, amelyben a titkos tudományok művelői, az orvoslásban a sarlatánok, széles működési területhez jutottak. (A „sarlatán" szó maga a „Vocabulario della Crusca"szerint olyasvalakit jelent, aki nagy hangon ígér embertársait megtévesztő dolgokat.) 9 A szemüveg elterjedése hazánkban valószínűleg a XVI. században kezdődhetett. Ebben a században már okiratokban is előfordult. Itt olvashatók az okula, okulár, okuláré, okulárium elnevezések a szemüveggel kapcsolatban. A tehetősebb nemesség e korban szerzi be az egyre inkább szükségessé váló szemüveget. Egykorú feljegyzések szerint már nők is viselték. A Nádasdy család levelezésében 1550 körül Nádasdy Tamás felesége Kanizsay Orsolya egyik levelében arról panaszkodik, hogy pápaszemét otthon felejtette. 10 A Nemzeti Múzeum féltve őrzött kincse, amelyet Höllriegel József múzeumi őr talált meg a liptószentandrási szárnyasoltár restaurálásánál, szintén ebből a korból származhat. A szemüveg bőrből készült. Préselt bőr, némi díszítésnyomokkal, amelyekben egy az üvegek befogadására alkalmas horony, „nut" van. Sajnos, üveg nélkül került elő, így nem lehet megállapítani — mint más előkerült példányoknál —, hogy milyen lehetett az üvegek dioptriaszáma, kivitele. Azon a 5 Magyary-Kossa Gy. : Magyar Orvosi Emlékek, I. köt. Bp. 1929. 10.; Holländer, E. : Die Medizin in der klassischen Malerei Stuttgart, 1913. 415. 6 Ipolyi A. : Magyar Mythologia. 3. kiad. I. köt. Bp. 1929. 283. 7 M. Zemplén J. : Roger Bacon. Bp. 1954. 24. 8 Holländer i. m. 412. 9 Francesco, G. de: Die Macht des Charlatans. Basel, 1937. 11. 10 P. Balázs J. : Magyar Nyelv 1960. 1. 96.
