Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Gács András: Adatok a szemüveg és a magyar látszerészet történetéhez

területen már a XII. században szász település volt, tehát a szemüveg Németországból való behozatala is elképzelhető. Még egy példány került elő az úgynevezett „Nietbrille" szemüvegtípusból, a budai vár ásatásainál. A mellette talált tárgyak alapján XIV. századbelinek tartják, azonban a Zeiss Múzeumban, Jenában láthatókkal való egybevetése valószínűbbé teszi, hogy ez a példány valamivel későbbi korból származik. A szemüveg elterjedése idején az orvosok féltékenyek lettek a szemvizeiket feleslegessé tevő szemüvegekre, illetve a jól fogyó és magas áron elkelő szemvizeiket a használatból kiszorító vándor optikusokra, akiket a nép csudadoktoroknak tartott. A házaló vándoroptikus figurája a képzőművészetben is gyakran fordul elő. (Egyszerű kis parasztház előtt áll a vándorló optikus. A kazettájában szemüvegek vannak, amelyeket a ház öreg lakói próbálgatnak Adriján van Ostade „1610—1685" híres németalföldi festő képén.) A vándorló optikus sok országot bejárva árusította a nyakába akasztott kis ládikából a szemüveget. Megszokott és várt személy lett mindazok körében, akik öregkorukra látni akartak. Coppelius a Hoffmann meséi műszerészfigurája, ma is énekli kupiéját, amelyben barométereket, szemüvegeket ajánl. Ez a vándoroptikus-figura megtalálható a meisseni szászországi porcelángyárak korai darabjain is. A bécsi rokokó legvonzóbb és legkedveltebb alkotásai közé tartoznak a „Cris de Vienne" kikiáltói, ezek a jó mozdulatú kis figurák, szeretetteljes gonddal festve, amelyek között a barométerárus, az optikus és a nézőszekrényes modellek a legismertebbek. Ezekből a századokból is nagyon kevés nyomra akad a kutató, hogy miként is terjedt el a ma annyira megszokott szemüveg hazánkban. A régi Magyarország, illetőleg a régi Pest—Buda iparosai közül, akik a szemüveg elterjesztésével foglalkoztak, elsősorban a C aider oni-íé\e vállalkozást kell megemlíteni. Ez az üzlet 1819-ben alakult, ott, ahol ma a Vörösmarty tér és a Váci utca sarka van, egy nagy bolthajtásos kapu alatt. A bolt a kor divatja szerint gipszfigurákat és Olasz- ' országból importált alabástrom figurákat árusított, az előnyomáshoz az akkor divatos hímzés előnyomóformáival, az ún. módlikkal együtt. Főleg a külföldről beszerzett félkész gyártmányokat állították össze itt, üvegeket helyeztek keretbe, kész szemüvegeket adtak el. Későbbi nagy hírnevét és üzleti összeköttetéseit a cseh—morva vidékről, Fülnek városából tanulóként a boltba került nyolcéves kisfiúnak köszönhette a bolt, Hopp Ferencnek, aki utóbb a szakmát kitanulta, s aki később a Keletázsiai Múzeum alapítója lett.

11 (Budapest ostrománál a boltot találat érte, teljesen kiégett. A tulajdonos örökösök részben Krefeldbe távoztak, részben Romániába, s a nagy múltú vállalkozás ezzel megszűnt.) A C

aideroni-féle vállalkozás az első látszerészüzlet volt hazánkban. Az első látszerésziparos a régi Magyarországon, illetőleg Pest—Budán a morva származású Libái Antal volt, aki a szemüvegek előállításával és elterjesztésével szerzett magának elsőrangú nevet. Antony Libái 1815. február 15-én született a morvaföldi Chlumecz an der Zelina mezővároskában. Már apját is mint Zirkelschmiedmeistert — körző- és műszerkészítő mestert — jegyezték be a matrikulába. Családi szájhagyomány szerint már a körzőkészítő mester is foglalkozott szemüvegekkel, és az akkori 11 Borsody-Bevilaqua 5,—Gács A. : Ofotért Híradó 1957. ÍJ.