Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára

és nem is szabad szellemileg foglalkoznia, ha csak két hét alatt nem akar visszaesni ... Még pár évig ilyes életmódra . .. van szüksége, hogy a régi kerékvágásba visszatérjen s akkor is óvatosnak kell lennie, hogy benne megmaradjon." Ezt Deák maga is érezte, mert „utazása végnapjaiban s otthon újra régi rosszulléte fogta el, sőt párszor még rosszabb napjai is voltak, és minden szellemi munka felizgatja, még a levélírás is". Wesselényinek meg is írja, hogy orvosai „bizonyossá teszik. .. hogy nem egy pár hónap, hanem egy pár hét is teljesen tehetetlenné teend, sőt amint jelenleg s már közel két év óta érzem magamat, még csak elkezdeni sem volnék képes ezen pályát. • . Fájdalmasan hat rám az a gondolat is, hogy sokan betegeskedésemet csak ürügynek tekintik . . . pedig Isten tudja, hogy mennék, ha lehetne s ily alakoskodás nem volt sajátom soha." Stettner is feltárja a helyzetet Wesselényi előtt, és kéri őt, hasson oda, hogy a barátok kíméljék a beteget, és „ne sodorják politikai izgalmakba". Egyébként Deák állapotát jobbnak látja, bár vértolulásai még vannak. Ha azonban nem kímélik, „a legborzasztóbbtól" kell tartani. Bár Deákot a megyegyűlés egyhangúan megválasztja követének az 1847-es országgyűlésre, Deák egészségi állapotára hivatkozva a megbízást nem vállalja el.

14 A FORRADALOM Az 1848 márciusi események mégis kiszólítják Deákot visszavonultságából. A kötelesség szavának engedve megy Pozsonyba. Bár „roncsolt egészsége miatt" nem reméli, hogy az országgyűlés végéig ott maradhasson, vállalja a követi megbízást. Már ottléte elején feltűnik Széchenyinek, hogy Deák mennyire megváltozott

15

. A kormány megalakulásakor csak hosszas rábeszélésre vállalja az igazságügyi tárcát. Ő maga írja április 30-án, hogy „csak kötelességből és becsületből" engedett Batthyány kérésének.

16 A pozsonyi országgyűlés utolsó heteiben kedvetlenség és ingerültség tapasztalható nála. A szélsőséges irányok kihozzák sodrából. „. . . gyermekkoromtól fogva epedtem a dolgok átalakulása után, de ha ez anarchiával jár, elfordulnék tőle. Hát ki gondolja, hogy az eddigiek is meggyőződésem és óhajtásom szerint történtek ; de részeg emberrel nem lehet okosan beszélni, pedig az országgyűlés most részeg."

17 A pozsonyi napokban „az eseményeket kiváltó kedvetlenséggel s némileg végzetes megnyugvással kísérve, feltűnő ritkán hallatta szavát".

18 Későbbi magatartására is jellemző, hogy „csak a végső szükség érzete szólaltatta meg . .. Egyetlen miniszter sem beszélt kevesebbet, mint ő s ha tehette, az ülésekről is elmaradt".

19 Amikor az események egyre inkább a forradalom felé mutatnak, magatartása töprengővé, tétovává válik, nem tud elhatározásra jutni. Érzi azonban, hogy Kossuthnak út14 Ferenczi i. m. 2. 70. 15 Széchenyi István döblingi irodalmi hagyatéka. Szerk. és bev. Károlyi Árpád. Bp. 1921. 1. 278. 16 Ferenczi i. m. 2. 77., 107. 17 Ferenczi u m. 2. 83., 85. 1S Ferenczi i. m. 2. 88. VJ Ferenczi i. m. 2. 162.