Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Horánszky Nándor: Deák Ferenc lelki alkatának és betegségének befolyása pályájára

jába nem állhat. A Batthyány-kormány lemondása után tárcát semmiképpen nem hajlandó vállalni. 20 „Bizonyos kétségbeesett resignatióval vett rész a ház ülésein ; . . . csendes szem­lélődéssel figyelt a dolgok menetére ; nem indítványozott, nem kezdeményezett sem­mit . . ." 21 Utolsó, eredménytelen szereplése a Windischgrätzhez menesztett or­szággyűlési küldöttségben való részvétel. Erről azonban a Debrecenbe menekült országgyűlésnek csak írásban számolhat be. Ezután visszavonult birtokára, és a forradalmi események alatt mindvégig ott is maradt. AZ ÖNKÉNYURALOM ÉVEI A .Bac/z-korszak első éveiből alig van róla adatunk. Ezt azonban a kor paran­csolta óvatossággal magyarázhatjuk. Ekkor kezd aggodalmaskodni szívbaja miatt. Felkeresi Skoda és Opolzer bécsi tanárokat, akik megnyugtatják, hogy nincs szívbaja. 22 Úgy látszik, mintha ebben az időben bizonyos hypochondrias hajlam mutatkoznék nála. Mikor 1854-ben Pestre költözik, ismét a réginek látjuk: kiegyensúlyozott, de­rűs, bizakodó. A kormányzattal való mindennemű együttműködéstől éppúgy távol tartja magát, mint a felelőtlen konspirációktól. A passzív ellenállást hirdeti. Ismét a tevékenység terére lép, de ezúttal nem annyira politikai, mint társadalmi és művelődési területen munkálkodik. Rendkívüli tevékenységét főleg az Akadé­miában fejti ki, ahol annak gazdasági és jogi ügyeibe, valamint a pályázatok el­döntésébe is beleszól. Régi nagy munkabírása ismét visszatér. Ő veszi kezébe a Vörösmarty család megsegítésének ügyét, és élénk tevékenységének eredménye­képp sikerül a gondokkal küzdő családot biztos anyagi alaphoz juttatnia. A nyilvános politikai életbe azonban csak 1860/1861-től kapcsolódik be. Ezt bevezeti kihallgatása az uralkodónál, amelynek benyomásai tétovázóvá, tépelő­dővé teszik. Egyelőre még nem lát utat a békés kibontakozásra. Elkedvetleníti és borúlátóvá teszi a februári pátens is. Legszívesebben ismét visszavonulna 23 . Mikor azonban Pest-Belváros képviselőjévé választja az 1861-es országgyűlésre, a bizalom eme megnyilvánulását elfogadja. Nem kívánja azonban a köré csopor­tosuló tábort egységes párttá alakítani. Később is mindenkor ellenzi a szigorú pártfegyelmet, amely a képviselőket véleményük szabad kifejtésében korlátozza. Az országgyűlés kezdetén Teleki László tragikus halála mélyen megrendíti: beszédét sem képes elmondani. A régi jó barát halála feletti gyászon kívül azon­ban valószínűleg a gyászeset által felkorbácsolt nyugtalan tömeghangulat is be­folyásolhatta, mely a békés megoldásra kedvezőtlenebbé tehette a légkört. De azután az országgyűlés feloszlásáig élénk tevékenységet fejt ki a békés kibontako­zás érdekében. A feloszlatás után ismét visszavonul, de már nem marad teljesen 20 Ferenczi i. m. 2. 187.; Szabad György : Forradalom és kiegyezés válaszútján. Bp. 1967. 112. 21 Ferenczi i. m. 2. 187. 22 Eötvös Károly : Elmélkedések. Bp. 1901. 336.; Széli i. m. 15—16. 23 Ferenczi i. m. 2. 268.

Next

/
Oldalképek
Tartalom