Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 64-65. (Budapest, 1972)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Sándorfi József (1767—1824)

SÁNDORFI JÓZSEF (17 6 7 BATÁRI GYULA — 1 8 2 4) A magyar orvostörténet sok olyan kiváló orvos nevét jegyezte fel, aki a hiva­tásán kívül még más területen is jelentős tevékenységet fejtett ki, de kevés orvosról tudunk, aki annyi mindennel foglalkozott volna eredményesen, mint Sándorfi József. Orvostudomány, költészet, táblabíráskodás, írói tevékenység, műfordítás, nyelvművelés, zene, szerkesztői munka, tudomány-népszerűsítés, könyvgyűjtés és színház teljes összhangban fért meg érdeklődési körében. Úttörő jellegű kezdeményezése az volt, hogy gyógyászati tevékenysége mellett ő alapította meg Magyarországon az első or­vosi jellegű folyóiratot. Az élet egyéb terü­letein végzett sokoldalú munkássága ugyan­csak indokolttá teszi a megemlékezést róla. A Bihar megyei Hegyköz-Újlakon szüle­tett 1767-ben, szegény nemesi família sarja volt. Családjának II. Ferdinánd magyar ki­rály 1634 augusztusában adományozott ne­mességet, ennek kihirdetése Gönczön tör­tént 1635-ben. 1 Sándorfi József apja szegény vidéki református lelkész volt, fiát Nagy­váradon, majd az orvostudományok elsajá­títása végett — szűkös anyagi körülményei ellenére is — Bécsben taníttatta. Tanulmá­nyait buzgón végezte Sándorfi, ami nem jelentette azt, hogy szigorú értelemben vett szakmáján kívül más nem érdekelte. Többek között kapcsolatba került a csá­szárvárosban élő magyar írókkal. Isme­Sándorfi József arcképe retséget kötött Pánczél Dániel író-újság­1 Csorna József : Abaúj-Torna vármegye Nemes Családjai. Kassa, 1897., 663. 1. 2 K. Nagy Sándor : Sándorfi József, 1765—1824. Vasárnapi Újság, 1884. 2. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom