Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

indul ki, de nem az előzővel azonos módon, mivel egy sokkal szűkebb csővel van közvetlen kapcsolatban. Az ér a szíven keresztül hatol, míg az aorta csak a szívből indul ki. A nagyér hártyás és bőrrel bevont, míg az aorta sokkal szűkebb és nagyon szálas. További lefutásában mind a fej, mind lefelé elszűkül és szalagos. Egy része a nagyereknek a szívből a tüdőhöz halad. Az aorta mint osztatlan nagyér halad. Ebből viszont két törzsre oszlik ; az egyik a tüdő felé, a másik a gerincoszlop felé és a legutolsó nyakcsigolyáig vezet. A tüdőhöz haladó ér két részre oszlik, mindegyik egy-egy tüdőfélbe, továbbá a bronchia-üregekhez jut, és benyilik oly szélesen, hogy átmérője mindegyikhez megfelelő legyen, úgyhogy nincsen olyan része a tüdőnek, amelynek üregébe ne hatolna a megfelelő nagyságú ér. A legutolsó végződésűek kicsinységüknél fogva tisztán nem láthatók, de az egész tüdő általuk vérrel telődik. Az erek viszont a légcsövek felett haladnak. A nyakcsigolyához és a hátgerinchez haladó ér kiterjed az egész hátgerincre. Ez az, amiről Homérosz költeményében így írt: ,,és az egész eret elvágta, mely az egész hátgerinc hosszában végighalad és a nyakat eléri". Innen kisebb erek haladnak a bordák mentén és minden egyes csigolyához, és eloszolnak a vese feletti magasságban, a csigolya mentén két ágra. Az elágazások azonosak a nagyérből jövő erekkel. A szívből kijövő nagyér viszont két irányban ágazódik el. Egy része oldalt halad a kulcscsontok mellett. A hónaljárok alatt elhaladva az embereknél a karban folytatódik, míg a négylábúaknál az elülső lábakban, madaraknál a szárnyakban és a halaknál az elülső uszonyokban. Ezen erek eredését, ahol először egymástól elválnak, „nyaki ereknek" nevezzük, innen a nyakban lefelé haladnak a légcsövek mentén. Ha ezeket külsőleg kitapintjuk és elszorítjuk, úgy előfordulhat, hogy az emberek fuldoklási tünetek nélkül eszméletlenek lesznek, szemük becsukódik és összeesnek. A légcső mindkét oldalán az ér a fülig halad, mégpedig odáig ahol az állkapocs a fejbe beizesül. Itt megint négy ágra oszolnak: az első elhajlik hátrafelé, lehalad a nyakon a váll irányába és egyesül a karízület tájékán a már az előbb említett érrel, egy része a kézfejben és az ujjakban végződik. Egy második mindkét fül mellett felhalad az agyvelőig, és számos finom ágat ad az agyban kifeszített agyhártyának. Az agyvelő minden állatnál vértelen, benne sem nagyobb, sem kisebb erek nem végződnek. Az itt levő erek egy része elágazódik a fej körül körkörösen, más részük nagyon finoman elágazódik az érzékszervek körül és a fogakban. Hasonló módon ágazódnak el a kiserek is, az úgynevezett aorta, melyből a vastagabbak ágazódnak el. Ezeknek a lefutása rövidebb, és sokkal finomabban ágazódnak el, mint a vastagabb erek. Ilyen tulajdonsággal rendelkeznek a szív felett haladó erek. A nagyereknek a szív alatt fekvő része szabadon fut le a rekeszen keresztül, lazán és köpenyszerűen függ össze az aortával és a hátgerinccel. Belőle indul ki egy rövid, de igen vastag ér a májon keresztül, amelyből nagyszámú vékony ér ágazódik el. A májon keresztül hatoló érnek két elágazódása van. Közülük az egyik az úgynevezett rekeszben végződik, ezzel szemben a másik felfelé, a hónaljárokon keresztül a jobb karba hatol és ott a többi erekkel a kar ízületében találkozik. Az orvosok azért nyitják meg ezt az eret, hogy így csökkentsék a májban levő fájdalmakat. A bal oldalon ugyaninnen halad egy rövid, vastag ér a lépbe, ahonnan számos elágazó-