Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

megvalósítja. Ezen megállapításával Arisztotelész megalapítójává lesz a dualizmusnak, vagyis annak a tudományos felfogásnak, amely a való világot két elvre,, két princípiumra vezeti vissza. Dualisztikus világszemlélete megegyezik a test és a lélek fogalmával. A valóság aztán átalakulhat a legalsóbb rendű lényektől a legfelsőbb rendúekig, amely végső fokon a mindenséget alkotja. A mozgást egy anyagtalan, mozdulatlan végső ok szabályozza, az isteni szellem, a tiszta gondolkodás. A gondolkodás tette élő valósággá a formákat. Ethikája nagy haladást jelentett a tudomány fejlődésében. Arisztotelész szerint a legfőbb jó az az érzés, amelyet akkor érzünk, amikor tudatossá válik szellemünk uralma az anyagiakon. Erre pedig csak a filozófiai megismerés és a gondolkodás képesít bennünket. Az erény nem születik senkivel, de benne van az emberi természetben a hajlandóság arra, hogy elsajátítsa és folytonos gyakorlat által tökéletesítse. Az akarat korlátlan szabadsága lehetővé teszi az erény kifejtését, mert módot ad az embernek, hogy legyőzze vágyait. Az erény lényege a helyes középút megtalálása. „Vitéz az, aki nem vakmerő és nem gyáva." „A legszebb erény az igazságosság, amely a közösségeket összetartja." Politikájának alapgondolata az, hogy az állam természetes képződmény, mert az ember társas lény (zoon politikon). Az államot a családból és a közösségből szervesen fejleszti ki és egyedül alkalmas helynek tartja, hogy benne az ember minden képességét harmonikusan érvényesíthesse. Hatása egyetlen más filozófuséval nem hasonlítható össze. Meghódította az arabokat és a keresztény skolasztikusokat. A reformáció vezéreinek, Luthernek, Comeniusnak nagy harcába került ezen dogmává szentesült kijelentéseinek leküzdése. „Pláton nélkül nincsen Arisztotelész." Platónnak arra az Ösztönző hatására gondolunk, amelynek eredménye Arisztotelésznél főleg a természettudományban és gyógyításban nagy jelentőségű volt és hosszú időre kihatott. Sajátos felfogása volt az útja Arisztotelész megfigyelésének és következtetésének, amelynek eredménye, hogy kihangsúlyozta azt az igazságot, hogy „nincsen ok okozat nélkül". (Ez az elgondolása viszont gyakran félrevezette és hibás tények kihangsúlyozását eredményezte.) Pláton Politikos c. munkájában leírja az orvosi szabadság és felelőtlenség kérdését. Ismeri a visszaéléseket, sőt igen élénk színekkel festi meg, hogy mi minden kárt képes az orvos az emberben okozni, ha tudatlanságát az esetleges jóindulat nem támogatja. Ajánlja, hogy a gyógyítás szabályait törvénybe kellene iktatni, amelynek következtében felelősségre lehetne vonni minden orvost és megfelelő módon büntetni. Ezt azonban Arisztotelész nem teszi magáévá. így ez az egész kérdés számára csak elméleti probléma, és mint ilyent keresztülvihetetlennek tartja. Arisztotelészről tudjuk, hogy már ő felvetette az általános kérdést a betegségek okairól, de leegyszerűsítette oly módon, hogy minden akut betegséget az epének tudott be. Embriológiai nézetei között azt is tanította, hogy a szülők jobb oldalon fekve coitussal a fiút, bal oldalon fekve coitussal a lányok születését szabályozhatják. (Ez a felfogás a népi hitben vidékenként még ma is fennáll.) A keletkezés és elmúlás szerinte csak új összetételt jelent, és az élőlényeket is alkotó részeinek