Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

TANULMÁNYOK - Sattler Jenő: Arisztotelész műveinek egészségügyi vonatkozásai

ARISZTOTE ORVOS VON A LÉSZ MŰVEINEK TÖRTÉNETI TKOZÁS

AI SAT T L E R JENŐ risztotelész

1 nagyon sokat írt, művei azonban nem maradtak ránk érintetlenül. Sokat tisztán neki tulajdonítanak, sokat csak tanítványai jegyzeteinek. Műveit a következő csoportokba oszthatjuk: Logika-természettudományok, illetve fizika. — Ethika és politika. — Irodalom. Arisztotelész a realizmus megalapítója. Pláton

2 tanítványa, és ezért az eszme, az idea nála is alapvető fontosságú, csakhogy Platónnál az idea a való világtól függetlenül, önálló léttel bír. Arisztotelésznél az ideák benne vannak a konkrét valóságban, az egyedi dolgokban. A természet folytonos fejlődése útján hozza létre az egyes tipikus alakulatokat: a fejlődés szerves törvényei egyformán uralkodnak a mindenségben és a legkisebb parányon is. A fejlődés tényezői az „anyag" és a „forma". A forma, amely a platóni eszme helyébe lép, az az erő, mely alakot és arányt ad az anyagnak és ezáltal az anyagban létező lehetőséget 1 Született i. e. 384-ben Stagirában, ezért nevezik gyakran „stagiritának". Meghalt i. e. 322-ben Chalkisban, Euboea szigetén. Apja, Nicomachus, orvos volt. Tizennyolc éves korában ment Thrákiából Athénbe, ahol Pláton tanítványa lett. Rövid ideig Fülöp makedóniai király udvarában élt mint fiának, Sándornak nevelője, majd visszatért Athénbe és az Apollo Lykeios templom melletti gymnasionban — az általa megalapított iskolában — tizenkét évig dolgozott. Nagy Sándor halála után a királlyal való barátsága miatt üldözőbe vették, istentagadással vádolták. Emiatt elmenekült és rövid idő múlva meghalt. Iskoláját peripatetikusnak nevezték. Az elnevezés egyesek szerint onnan eredt, hogy Arisztotelész sétálva (gör. perípatein) magyarázott; mások szerint onnan, hogy a Lykeion nevű iskola sétahelyén, a peripatosban tartotta előadásait. 2 Pláton (i. e. 427—347) — szerinte az emberi lét — morális elfajulása következményeként—lesüllyed a nőhöz, majd az állatokhoz és végül a növényekhez. Nagy szerepet tulajdonított a lélekvándorlásnak is. Az emberi léleknek három alfaját különbözteti meg: 1. A halhatatlan értelmi lélek, mely az agyban fészkel. — 2. Az úgynevezett érzelmi lélek a mellkasban. —• 3, A vágyakozás iránti lélek az altestben. Ezek a lélekformák később a fiziológiában a különböző életfunkcióknál érvényesültek. Biológia c. munkájában saját elképzelései alapján nem alkot határozott rendszert a betegségekről, hanem felsorolja Pythagorasz, Empedoklész és Hippokratész teóriáit, szemmel tartva etikai szabályaikat is. A biológiai és pathológiai problémáknál Pláton célja az volt, hogy a jelenségek okait keresse és igyekezzen választ adni, hogy a „dolgoknak miért úgy és miért nem másképpen kell történni." Néha az lett ennek a következménye, hogy helytelen, veszedelmes teleologikus irányba terelte a természettudományi-orvosi irányt. 6 Orvostörténeti Közlemények 62—63