Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Zdislaw Gajda: Jacek Augustyn Lopacki (Kapronczay Károly)

ságától — mint azt ellenfelei rosszindulatúan feltételezték róla. Mivel az ered­mények — mind a pozitívak, mind a negatívak — mellette szóltak, idővel sikerült is ez neki. Magati orvoslási módjával a mai sebészet is egyetért, ha Magatinak volt is néhány olyan elméleti feltételezése, amelynek a jelentőségét túlbecsülte. A kötet következő fejezetei ezeket az elméleti előfeltételeket veszik szemügyre, elemzik Ambroise Paré és Paracelsus hatását Magatira, összefoglalják a „De rara medicatione vulnerum" tartalmát, szemelvényeket adnak a benne előforduló koponya- és agysérülések eseteiből, majd az egyéb természetű sebek eseteiből (IV—VIII. fej.). Az utolsó négy fejezet témái: Lodovico Settala (1552—1033), a milanói hercegség protomedicusa mérföldkőnek ismeri el Magati módszerét a sebészet történetében ; Daniel Sennert (1572—1637) támadja ; Magati életművé­nek utóélete; Magati és a galenikusok irányzata. Végül megemlíti, mennyire mostohán bánik Magatival és művével az orvostörténeti irodalom. 20 olyan or­vostörténelmet, ill. a sebészet történetét tárgyaló kézikönyvet sorol fel, amelyek sem Magati személyét, sem művét nem ismertetik ; köztük szerepel Szumowski magyarra fordított könyve: „Az orvostudomány története" is, valamint Mannin­ger Vilmosnak olaszra fordított műve: „La marcia trionfale della chirurgia" (A sebészet diadalútja). Vida Tivadar Zdislaw Gajda : Jacek Augustyn Lopacki. Studium z dziejów kultury medycznej w Krakowie w XVIII w. Wroclaw—Warszawa—Kraków, Zaklad Narod. Im. Ossolinskich Wyd. Polskiej Akademii Nauk, 1969, 251 1. „Olyan ember volt, akit ritkán ad a Gondviselés az emberiségnek például és vigasztalásul" — írta Jacek Augustyn Lopackiról Hugo Kollataj, a lengyel fel­világosodás nagy gondolkodója. A későbbi korok történészei is hasonlóan emlé­keztek meg Lopackiról, az emberről, az orvosról és a lengyel hazafiról. „A Kolla­taj előtti kor krakkói hangulatának és sóvárgásának kifejezője": jobban nem is lehetne jellemezni Jacek Augustyn Lopacki (1690—1761) életművét, aki egy­személyben a 18. századi lengyel orvos-, művészet- és kultúrtörténet legjelentő­sebb alakja. Azon kevés humanisták közé tartozik, akik sokoldalú tevékenysé­gükkel a hanyatló Lengyelországban reményt tudtak ébreszteni. Kiváló orvos, elmélyült gondolkodó és az emberekért aggódó közéleti személyiség volt, aki mint a krakkói káptalan elöljárója, a városi magisztrátus tagja sokat tett Krakkó városáért. Lopacki számos alapítványt tett nemcsak a városi szegénység helyze­tén való javításra, hanem a művészet támogatására és az oktatás színvonalának emelésére. Lopacki az orvos, betegeit társadalmi és vagyoni helyzetüktől függet­lenül gyógyította, és elismert szaktudásán kívül ez lett orvosi hírnevének alapja. Jacek Augustyn Lopacki híres krakkói orvosdinasztiából származott. Apja és legidősebb fivére a Jagelló Egyetemen tanított és maga is a családi hagyományt folytatta. A nowodworski kollégium elvégzése után Lopacki a krakkói egyetemen tanult filozófiát, majd a filozófiai doktorátus megszerzése után a paduai egyete­men hallgatott medicinát. Kiváló tanárok (Bernardino, Ramazzino, Valisnari, Molinetti és Viscardi) előadásait látogatta és orvosdoktori oklevele kézhezvétele 15 Orvostörténeti Közlemények 62—63

Next

/
Oldalképek
Tartalom