Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

SZEMLE — KÖNYVEKRŐL - Jaroslav Obermajer: Jan Evangelista Purkyne v reliéfni plastice (Huszár Lajos)

után 1711—1718 között Rómában dolgozott a Szent Lélek Kórházban. Kiváló előmenetele és szaktudása alapján 1715-ben általános orvosi megbízatást kapott és az egyik főorvos mellé osztották be asszisztensnek. Városszerte ismert orvos volt és betegei között szerepelt Mária Sobieska, Sobieski János lengyel király Rómában élő özvegye is. Lopacki életében fordulópontot jelentett az 1718-as esztendő, ekkor határozta el, hogy visszatér hazájába és Krakkóban telepedett le. A következő évben belépett a papi rendbe, noha csak 1723-ban szentelték pappá, addig is a krakkói kolostorokban folytatott orvosi gyakorlatot. Később sem szakított orvosi hivatásával, bárhová került, mindig gyógyított. Lopacki élete magyar vonatkozással is rendelkezik, rövid ideig Poprádon plébánoskodott és innen nevezték ki krakkói főesperesnek. Ez az időszak Lopacki életének legtermékenyebb korszaka, hiszen mint főesperes egyben a városi magisztrátus tagja is volt. Állandóan foglalkozott a város problémáival, látogatta a kolostori kórházakat és gyógyította a hozzáforduló betegeket. A krakkói püspök megbízásából 1738-ban és 1748-ban vizsgálatot folytatott az összes krakkói kórházban. Munkájáról részletes jelentést készített, amelyben leírta az egyes kórházak történetét, a gyógyító munka anyagi és szakmai feltételeit, a kórházi rendeket és a különböző részlegek elhelyezését és a betegszobák állapotát. Érdekes szakmai észrevételeket tett az orvosi munkáról. Különös figyelmet szentelt a gyermekgyógyításnak és a szülészetnek. Lopacki visitatiója nemcsak a lengyel, hanem az európai orvostörténet legbecsesebb dokumentumai közé tartozik, mivel pontos képet ad a 18, századi kolostori kórházakról és értékét csak emeli, hogy kiválóan képzett orvos tollából szárn-azott. Lopacki tevékenységének kultúrtörténeti vonatkozásaihoz tartozik, hogy értékes könyvtárral rendelkezett, amelyben kora legszínvonalasabb orvosi és egyéb szaktudományi könyveit gyűjtötte egybe. Gajda külön fejezetben foglalkozik Lopacki könyvtárával, közli teljes katalógusát is. Gajda munkájáról csak elismeréssel lehet szólni. A kiváló lengyel orvostörténész Lopacki életével és munkásságával párhuzamosan bemutatja a 18. századi Lengyelország minden problémáját és kapcsolatot teremt a kor és Lopacki működése között. Csupán egyetlen hibát lehet felemlíteni, nevezetesen azt, hogy a 18. századi orvostudományi és gyógyítási kultúra elemzésénél a felvidéki olajárusokat egyértelműen magyaroknak nevezi. Kapronczay Károly Jaroslav Obermajer : Jan Evangélista Purkynë v reliéfní plastice. Moravské Museum v Brnë — Numismatické Oddëleni Numismatická Spolecnost Cs. Probocka v Brnë 1970. 95 1. Ez a monográfia feldolgozza azt a tekintélyes érem- és plakettanyagot, amely az 1787—1869 között élt híres cseh fiziológus emlékét őrzi. A sorozat 40 darabból áll, amelyek közül mindössze kettő készült még Purkynë életében, élete utolsó éveiben, a többi mind a halála utáni időben. De éppen a nevének és arcképének állandó szerepeltetése egészen napjainkig a legkülönbözőbb célból készült érmeken mutatja a nagy jelentőségét és emlékének el nem halványuló fényét. Purkynë