Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)

ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből

hívások után tudta a Monarchia hadvezetősége októberre befejezni Bosznia okkupálását, de a megszállt területek bizonytalan politikai légköre nem tette lehetővé a behívott tartalékosok leszerelését, annál is inkább, hiszen az őszi hadműveletek alatt reguláris török csapatokkal is szembe találkoztak a Monarchia katonái. A lépcsőzetes leszerelést csak 1879 tavaszán tudták befejezni és a hadsereget a békelétszámra csökkenteni"

1

. REGÉCZY NAGY IMRE ÉLETE (1854—1891) Regéczy Nagy Imréről szűkszavúan emlékeznek meg nemcsak a korabeli, hanem a mai szakkönyvek is

5

. Fiatalon, alig 38 éves korában halt meg hirtelen, 1891. március 20-án. Jendrassik Jenő tanítványa volt és Tanhoffer után a budapesti Állatorvosi Akadémia élettani tanszékének professzora lett. Halálával a magyar élettan tudománya jeles művelőjét és talán legnagyobb ígéretét vesztette el abban az időben, amikor „az élettan három katedrája közül kettő üres és van a háromra összesen egy szakember, Klug Nándor kolozsvári egyetemi professzor. Az üresedéseket csakis a rokontárgyak művelőinek átvételével lehet majd betölteni, mert akik az újabb nemzedék közül az élettan művelésére hivatást éreztek volna, praktikusabbszakokra voltak kénytelenek áttérni"

6 — írta a korabeli újság Regéczy Nagy halálhírével kapcsolatban. Regéczy Nagy Imre 1854-ben Miskolcon született. Apja — dr. Regéczy Nagy Miklós — maga is orvos volt és fiát is e pályára szánta. Az ifjú Regéczy Nagy orvosi tanulmányait Budapesten végezte és orvosi oklevelét 1877-ben kapta kézbe. Már másodéves medikus korában szemészeti pályadíjat nyert és profeszszorainak figyelmét hamar felhívta magára. Ennek köszönhette, hogy ötödéves hallgatóként Jendrassik mellett dolgozhatott, mint másodasszisztens, aki nemcsak az előadásoknál segédkezett, hanem részt vehetett az intézet tudományos munkájában is. Regéczy Nagy orvosi tanulmányainak befejezése után is Jendrassik mellett maradt, és sokoldalú érdeklődésével a fiatal nemzedék legnagyobb ígéretei sorába tartozott. 1878 augusztusában, a boszniai okkupáció sikertelensége miatt elrendelt mozgósításkor Regéczy Nagyot is behívták tartalékos orvosnak és a boszniai hadszíntérre vezényelték. A behajózás után 1878. szeptember 1-én indultak el az Al-Duna irányába, és Regéczy közvetlenül a 24. számú pármai ezredbe volt beosztva. A kellemesnek mondható hajóút után Vukovártól már gyalog, illetve lóháton meneteltek Bosznia felé. Bosznia földjére 1878. szeptember 14-én léptek Schamatznál, ahol rövid csatározásban kellett megtörniük a felkelők erejét. Innen Bjelina irányába törtek előre, de Dubrawában (Dobajtói nem messze) heves ellenállásba ütköztek. Az előrenyomulás sem volt könnyű, mivel Brekánál több napig tartó ütközet után tudtak bevonulni a városba, Regéczy 4 Magyar Történet. Szerk. Hóman Bálint, Szekfű Gyula. 5. köt. Bp. 1936. 492. 5 Hőgyes Endre : Emlékkönyv a Budapesti Királyi Magyar Tudomány Egyetem Orvosi Karának múltjáról és jelenéről. Bp. 1896. 219. 6 A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében Gysz. 5001. sz. alatt található sajtókivágat.