Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből
üzenni 1877 tavaszán Konstantinápolynak. A fényes orosz katonai győzelmekkel meginduló orosz—török háború váratlanul megakadt Plevnánál és a féléves ostrommal megvívott erődítmény bevétele után nyomulhattak előre az orosz seregek Konstantinápoly irányában. A nem várt orosz sikerek nemcsak a Monarchia, de a többi nagyhatalom álláspontját is megváltoztatta, és háborúval fenyegették meg Oroszországot, ha nem állíttatja meg csapatait és bevonul a török fővárosba, így született meg a San Stefánó-i fegyverszünet, amelynek értelmében megszületett a Nagy Bulgária. A törökök elismerték az oroszok területi annexióit a Balkánon és a Kaukázusban 2 . Az orosz katonai és diplomáciai sikerek a nagyhatalmak presztízsveszteségét jelentették a Balkánon, és Németország megnyerésével még 1878-ban Berlinben összehívtak egy kongresszust, amelynek az volt a feladata, hogy megsemmisítse a San Stefano-i békét. A Bismarck vezette kongresszus végeredményében megfosztotta Oroszországot összes háborús győzelmétől: Bulgária déli részét visszaadta Törökországnak és Ausztria-Magyarország jogot nyert Bosznia és Hercegovina okkupálására. A Monarchián belül éles viták alakultak ki a szerb—török, majd az orosz—• török háborúval és az azt lezáró berlini kongresszus határozataival kapcsolatban. A magyar és az osztrák uralkodóosztály törökbarátsága mögött nemcsak az oroszellenesség, hanem a dualizmus feltétlen fenntartása is meghúzódott, és végsőkig ellenezték az önálló délszláv államok megalakulását. Az okkupációval kapcsolatban azt gondolták mind Bécsben, mind Budapesten, hogy ezzel nemcsak a délszlávok függetlenségi harcát befolyásolhatják, hanem egyben elejét is vehetik saját nemzetiségi népeik megmozdulásainak is. Az okkupációt végrehajtó hadsereg felvonulása késlekedett, aminek több oka volt: éles ellentét uralkodott a monarchia diplomáciája és a tiszti kar törekvései között, hiszen az utóbbiak a kijelölt területeken túlra is akartak vonulni 3 . így történhetett meg az, hogy Bosznia és Hercegovina iszlám vallású lakossága megszervezhette ellenállását. Filipovics táborszernagy csak 1878. július 27-én adhatta ki Bródban a megszállási parancsot, amelyben azt állította, hogy az osztrákmagyar hadsereg jóbarátként lépi át a határt, s a 66 000 főből álló hadsereg 29-én kelt át a Száván. A másik — Hercegovinát okkupáló hadsereg — Jovanovics altábornagy vezényletével augusztus 1-én hatolt be a volt török területre, és Mosztár irányába tört előre. A számbeli túlerő még nem jelentette az akció azonnali eredményességét, hiszen a megszálló hadsereg első kudarca Maglájnál történt, amikor is egy huszárszázadot a mohamedán felkelők bekerítettek és 43 magyar huszárt megöltek. Már augusztus közepén jártak és még Bosznia területének felét sem sikerült megszállni. A legnagyobb kudarcot a 20., Szapáry nevét viselő hadosztály szenvedte: Zvorniktól egészen Dobajig nyomták vissza őket Hadzsi Loja bosnyák harcosai. A zvorniki kudarc hatására és a tartalékosokkal megerősített megszálló hadsereg létszáma elérte a 280 000 főt. Csak az augusztusi be2 Nagy Képes Világtörténet. Szerk. Marczali Henrik. 12. köt. Bp. é. n. 540. 3 Gratz Gusztáv : A dualizmus története Magyarországon, 1867—1918. 1, köt. Bp. 1934. 291.
