Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Rex-Kiss Béla—Szabó Sándor: A magyar vércsoport-szerológia 50 esztendeje
hogy a vércsoportok konfúzióhoz; vezető, római számokkal való jelölését el kell vetni és helyettük az eredeti betűszimbólumokat kell alkalmazni. Tudományos tekintélyére e téren jellemző, hogy őt kérték fel arra, hogy az 1927-ben Amszterdamban rendezett nemzetközi anthropologiai kongresszuson a vércsoportok anthropologiai jelentőségét referálja 4 . Nagy kár, hogy Verzár korán abbahagyta a vércsoport-szerológia művelését, mert ez csaknem 2 évtizedre visszavetette e tudományág fejlődését hazánkban. Visszavonulásának oka elsősorban az volt, hogy Magyarországon a 20-as években kezdték a vércsoport-vizsgálatokat tudománytalan fajbiológiai propaganda céljaira egyesek (Méhely és társai) felhasználni, ami ellen Verzár több előadásban és dolgozatban felemelte szavát, de eredménytelenül, így azután Verzár, kedvét vesztve, a vércsoportkutatás művelésétől visszahúzódott. A teljesség és Weszeczky említett munkájának kellő méltatása végett meg kell említenünk, hogy nemcsak embereken végzett isohaemagglutinatiós vizsgálatokat, hanem vizsgálta különböző fajú állatok (nyulak, tengerimalacok, szarvasmarhák, lovak, tyúkok, kutyák és sertések) vérét is abból a célból, hogy vajon nem mutatható-e ki ezeknek az állatfajoknál az emberéhez hasonló isohaemagglutinatiós rendszer. Egyedül a sertéseknél sikerült neki az isohaemagglutinatiós vizsgálatoknál bizonyos rendszert megfigyelni. Tehát ő volt az első Magyarországon, aki állatok vércsoport-tulajdonágai létezése irányában (már 1919-ben) vizsgálatokat végzett. Ugyancsak beszámolt Weszeczky idézett dolgozatában családvizsgálatokról is, amiket az isohaemagglutinatio átöröklésének, ill. öröklésmenetének tanulmányozása céljából végzett. Vizsgálatainak eredményeképpen megállapította, hogy az emberi vércsoportok átöröklése a Mendel-féle törvények szerint történik. (Szó szerint: „.. .lassen sich in Bestätigung der Befunde von v. Dungern und Hirschfeld Anhaltspunkte dafür finden, dass hier eine Vererbungsregel wohl der Mendelschen Regel entsprechend, herrscht"). Mint ismeretes, az ABO vércsoportok átöröklésének szabályait néhány évvel később (1925-ben) sikerült F. Bernsteinnek megállapítania. Az 1942-ig terjedő időszakban Kubányi és Lenart munkásságát kell kiemelkedő jelentőségűnek tekinteni. Ebben az időszakban elég sok közlemény jelent meg, amelyekben a szerzők különböző populációkban végzett vércsoport-vizsgálatok eredményeiről, betegségek (ill. a konstitúció) és vércsoportok közötti esetleges összefüggésekre vonatkozó vizsgálataikról számoltak be. 1942-ben jelentkezett először Rex-Kiss vércsoport-szerológiai tárgyú közleményeivel a magyar és a külföldi szakirodalomban. (Nyilvánvalóan szerepe lehetett a „genius loci"-nak is abban, hogy Rex-Kiss ugyancsak Debrecenben, mégpedig Verzár régi intézetében kezdte el vércsoport-szerológiai munkásságát.) Munkássága több irányú. Személyében először jelentkezik a vércsoport-szerológiával experimentálisán is foglalkozó magyar kutató. Nevéhez fűződik annak a ténynek a felismerése, hogy a nyálban található csoportspecifikus anyagot a sublingualis és submandibularis mirigyek választják ki, míg a parotis-mirigy * Verzár, Fr. : Isohaemagglutination in Anthropology. — Inst. Internat. Anthropology. 3. Sess. 1928., Amsterdam. 419.
