Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Rex-Kiss Béla—Szabó Sándor: A magyar vércsoport-szerológia 50 esztendeje
által kiválasztott nyálfrakció csoportanyagmentes 5 . Ugyancsak ő állapította meg azt is, hogy a vörösvérsejtek és a nyál csoportspecifikus anyagai között kvalitatív különbség nem mutatható ki 6 . Állatkísérletekben bebizonyította továbbá, hogy az idegen csoportú vér transzfúziója után nem a haemagglutinatio, hanem a haemolysis és az ennek következtében a plasmába kerülő csoportanyagot (A, B) tartalmazó vörösvérsejt-stroma felelős a transzfúziós szövődményekért". Ezenkívül — tudomásunk szerint — elsőként végzett immunizálási kísérleteket emberen idegen csoportú vérrel és nyálból előállított heterolog (A-csoportú) csoportanyaggal (1943—44-ben), és megállapította, hogy az immunizált egyének isohaemagglutinin- és isohaemolysin-tartalma jelentős mértékben emelkedett. Ezzel bizonyította — Thomsen akkor még meg nem döntött álláspontjával ellentétben — az immun-isoantitestek keletkezésének lehetőségét azonos fajú, de szervezetidegen csoportantigenek parenteralis (iv. és im.) bevitele után 8 . 1943ban „Vércsoportok" címen megírta az első magyar nyelvű könyvet a vércsoportokról 9 . A könyv magában foglalta a vércsoport-szerológia tudományának akkori állását és a vércsoport-vizsgálatok gyakorlati alkalmazásának összes akkori lehetőségeit és módszereit is. Mivel a könyv csaknem minden magyar orvos kezéhez eljutott, felkeltette az érdeklődést a vércsoport-szerológia iránt. Amikor a magyar vércsoport-szerológia II. világháború utáni helyzetét és fejlődését ismertetjük és méltatjuk, nem hallgathatjuk el, hogy az 1949—1955. években a biológia területén nálunk is uralkodóvá vált helytelen szemlélet erősen gátolta a vércsoport-szerológia fejlődését és gyakorlati alkalmazását is ezekben az években. A továbbiakban a vércsoport-szerológia magyarországi fejlődését a különböző alkalmazási területeknek megfelelően ismertetjük. SZERO-ANTHROPOLOGIA, POPULÁCIÓGENETIKA Verzárék vizsgálatai után az ország különböző részein többen végeztek ABOvércsoport-vizsgálatokat magyarokon és más nemzetiségű egyéneken, többkevesebb hibaforrással, hiszen egészen 1927-ig nem állott rendelkezésre megbízható, gyárilag készült és államilag ellenőrzött vércsoportmeghatározó savó, és az alkalmazott módszerek sem voltak minden esetben megbízhatók. Ennélfogva az 1920 és 1930 között végzett vizsgálatok eredményeit többségükben csak 5 Rex-Kiss, B.Beitrag zur Untersuchung der Gruppensubstanz A im Speichel. — Zschr. Immun, forsch. 1942. 101. 6. 405. 6 Rex-Kiss, B. : Untersuchungen über die serologische Eigenschaften der Gruppensubstanz A im Speichel und in den Blutkörperchen des Menschen. — Zschr. Immun, forsch. 1942. 102. 1. 1. 7 Rex-Kiss B. és Kiss /. : Immunizálási kísérletek csoportidegen antigénekkel. — Orvosok L. 1947. 3. 13. 405. H Rex-Kiss B. : Adatok az idegen csoportú vér transfusiója után bekövetkező haemolysis keletkezésének mechanizmusához. — Orv. Hetil. 1949. 90. 2. 59. 9 Rex-Kiss B. : Vércsoportok, Budapest. 1943. MOKT. Ii«
