Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Rex-Kiss Béla—Szabó Sándor: A magyar vércsoport-szerológia 50 esztendeje
kezdtek a Magyarországgal is hadban álló entente szaloniki hadseregében szolgáló és sokféle nemzetiségű katonákon. Hirschfeldék ezen vizsgálataik eredményeiről 1919-ben számoltak be a londoni Lancetben és a L'Anthropologie-ban. Verzárék vizsgálatairól az első közlemény Weszeczky szerzőségében 1920-ban jelent meg a Biochem. Zeitschriftben „Untersuchungen über die gruppenweise Hämagglutination beim Menschen" címen 1 . 192l-ben Verzár és Weszeczky — ugyancsak a Biochem. Zeitschriftben — „Rassenbiologische Untersuchungen mittels Isohämagglutininen" címen közölték újabb vizsgálataik eredményeit, amelyeket 1500 magyar, 476 német nemzetiségű személyen és 385 cigányon végeztek 2 . Ezek világszerte nagy feltűnést keltettek. Eredményeik, ill. az ezekből levont tudományos megállapítások nagy jelentőségűek voltak. Egyrészt megerősítették Hirschfeldék azon megállapítását, hogy a vércsoportok %-os megoszlása az egymással rokonságban nem álló népeknél különböző és reájuk jellegzetes, de ugyanakkor megcáfolták Hirschfeldék azon következtetését, hogy a vércsoportok jellegzetes megoszlására az illető nép földrajzi elhelyezkedése befolyással lenne. Verzárék szerint ugyanis a vércsoportok különböző %-os megoszlása olyan jellegzetes fajtajelleg, amely lehetővé teszi, hogy egyes népcsoportokat évszázadokkal a törzsből való kiválásuk után, lakóhelyüktől függetlenül, fel lehessen ismerni. Szó szerint idézve: „Unsere Untersuchungen bringen jedoch den deutlicher Beweis dafür, dass sowohl die absolute wie relative Häufigkeit der beiden Isohämagglutinine A und B (bzw. der Agglutinabilität der Blutkörperchen) ein characteristisches Rassenmerkmal ist, welches ermöglicht in einem Völkergemisch die einzelnen Rassen selbst viele Jahrhunderte nach der Trennung von ihrem Stammgenossen genau von einander zu unterscheiden." Hogy Verzárék Hirschfeldék vizsgálataitól függetlenül kezdték el vizsgálataikat Magyarországon, azt a tudományos közvélemény is elismerte. Ennek bizonyítására idézzük P. Steffan könyvét 3 , amelyben szó szerint a következő olvasható: „.. . ohne Kenntnis der Hirschfeldschen Untersuchungen konnte Weszeczky feststellen . . .". A tárgyilagosság kedvéért meg kell azonban jegyeznünk, hogy Verzár Hirschfeldék prioritását sohasem vonta kétségbe. Annak bizonyítására pedig, hogy a tudományos közvélemény Verzárék megállapításait milyen nagyra, ill. Hirschfeldékévtl teljesen egyenrangúnak értékelte, legyen szabad idéznem P. Steffannak a szavait, aki a már idézett könyvének 383. oldalán azt írja, hogy saját vizsgálatait Hirschfeldék és Verzárék eredményeinek nyomán kezdte el. („. . . dann trat Verfasser — ti. Steffan — angeregt durch die Hirschfeldschen Ergebnisse, durch die Verzárschen Erhebungen .. . systematische blutartliche Erforschung . . . ein.") Verzár ezután még több közleményben foglalkozott szero-anthropologiai problémákkal. így többek között elsőként adott hangot azon véleményének, 1 Weszecky, O. : Untersuchungen über die gruppenweise Haemagglutination beim Menschen. — Biochem. Zschr. 1920. 107 4/6. 159. 2 Verzár, Fr.-Weszeczky, O. : Rassenbiologische Untersuchungen mittels Isohaemagglutininen. — Biochem. Zschr. 1921. 126. 1/4. 33. 3 Steffan, P.: Handbuch der Blutgruppenkunde. — München, 1932. Lehmann's Verlag. 385. S. Ii Orvostörténeti Közlemények 62—63
