Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Vértes László: A 100 éves szülészeti fájásmérés történetéből
2. táblázat A KÜLSŐ RECEPTORRAL, SKLEROMETRIÁS ELVEN MŰKÖDŐ KÉSZÜLÉKEK Szerző (irodalom) Közlési év Készülék neve Crodel (3) 1927 Tokodynamometer Frey (4) 1933 Hysterotonograph Lóránd (14) 1933 Tokograph Vignes (22) 1934 Uterotensiometre Lóránd (12, 13) 1947 Tokometer Lóránd (10) 1950 Tokergometer Malmström (17) 1957 Parturiometer Lóránd (7, 8, 9) 1968 Mini-Tokograph Lóránd (15, 16) 1969 Hasprés-regisztrátor A QUANTITATIV FÁJÁSMÉRÉS TÖRTÉNETE Az ún. quantitativ fájásmérés lehetőséget nyújt arra, hogy pontosabban határozzuk meg a fájástevékenység teljesítményét. Gyakran már a szülés kezdetén felvilágosítást nyerünk a szülés várható maximális tartamáról és az esetleges műtéti szülésbefejezés időpontjáról. Lóránd-egységek (1950): a) órateljesítmény : a tágulási szakban egy óra alatt jelentkező méhösszehúzódások amplitúdóinak mm-összege. A kitolási szak teljesítményének meghatározására a 10 perces teljesítmény mérvadó, b) a tágulási és a kitolási szak összteljesítménye : e szakok összes méhösszehúzódásának mm-ben kifejezett összege. Wicinski-féle fájástevékenységi index (1955): (A-B)xCxD 100 xB A = felső tónus (nyugalmi tónus + contractio amplitúdó), B = nyugalmi tonus, A—B = contractio-amplitudo C = fájások tartama, D = fájások frequentiája. Montevideo-egység (Caldeyro—Barcia, Pose és Alvarez, 1957,) ; az intraamnialis nyomásváltozás összehúzódás alatti átlagos amplitúdójának és a 10 perces fájásfrequentiák szorzata.