Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 62-63. (Budapest, 1971)
ADATTÁR - Kapronczay Károly: Regéczy Nagy Imre (1854—1891) levelei a boszniai okkupáció idejéből
REGÉCZY NAGY IMRE LEVELEI A BOSZNIAI OKKUPÁCIÓ IDEJÉBŐL KAPRONCZAY KÁROLY A múlt század utolsó harmadának talán legfontosabb európai eseménye az 1875-től 1878-ig tartó balkánháború volt, amelyet a török birodalom válsága, a délszláv népek függetlenségi harca és a nagyhatalmak torzsalkodásai eredményeztek. A hanyatló török impérium bomlása már hosszú ideje foglalkoztatta az érdekelt hatalmakat, de jelentős eredményt egyik sem ért el, hiszen a török területekre áhítozó országok egymással szemben támogatták Törökországot és a török állami statusquo fenntartásával egymást semlegesítették. Anglia a Boszporuszt és a tengerszoros térségét, Oroszország — Ausztria-Magyarországhoz hasonlóan — az egész Balkán területét akarta hatalma alá kényszeríteni. A megismétlődő boszporuszi válságok után a krími háborúban (1853—1856) Franciaország és Anglia hathatós katonai segítségével sikerült a török hadseregnek feltartóztatni és visszakényszeríteni az orosz hatalmi törekvéseket. A vereség ellenére is e térség maradt az orosz terjeszkedés főiránya, ám a hetvenes években, a poroszoktól vereséget szenvedett Ausztria-Magyarország érdeklődése is fokozódott. Ezen időszak egybeesett a balkáni népek függetlenségi harcával, amit az orosz politika nemcsak kihasznált, hanem igyekezett a kulturális és művészeti támogatás leplével burkolt pánszlávizmussal felszítani 1 . A nagyhatalmak a balkáni kérdésben elfogadott álláspontját és a viszonylagos nyugalmat egyszeriben felborította az 1875-ben — a törökök embertelen uralma ellen elégedetlen — hercegovinai és boszniai keresztények felkelése. A boszniai események tűzbe borították a Balkánt és 1876 tavaszán a bolgárok is felkeltek. A bolgár felkelést a török hadsereg vadállati kegyetlenséggel leverte, de a török uralmi rendszer zűrzavaros helyzete akcióra késztette Európa vezető hatalmait is. Ausztria-Magyarország és Oroszország tervei alapjaiban különböztek egymástól. A nemzetiségi politikájával bajlódó Monarchia csak önkormányzatot kívánt adatni a délszláv népeknek, Oroszország a tőle függő délszláv országok rendszerét akarta kiépíteni a Balkánon. Ez utóbbi megvalósulása ösztönzőleg hatott volna a Monarchia szláv népeire, és ezért Bécs mereven elutasította az orosz elképzeléseket. Sem az orosz és osztrák törekvéseket egyeztető berlini memorandum, sem pedig a közben kitört szerb—török háborút támogató önálló orosz külpolitikai irányzat nem bizonyult eredményesnek az angolok támogatta Törökországgal szemben. Végül is Oroszország — Bécs aktív semlegessége mellett — kénytelen volt hadat 1 Világtörténet, 7. köt. Bp. 1965. 158.
