Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - Th. N. Haviland—L. Ch. Parish: A Brief Account of the Use of Wax Models in the Study of Medicine (R. Harkó Viola)

ábrázolását. Guillaume Desnoues(liJoO— 1735) francia sebész hasonló technikával egész múzeumra való viasz anatómiai preparátumot készített, melyekből a nagyközönség számára Párizsban, Londonban kiállítást rendezett. Bár anatómiai gyakorlat céljára igen nehéz volt ebben az időszakban emberi hullára szert tenni, mégsem jöttek rá a korabeli orvosok, hogy ezek Desnoues készítményeivel helyettesíthetők lennének. Híressé váltak anatómiai készítményeikkel a XVIII. sz.-ban Ercole Lelli (1702—1766), Giovanni Manzolini (1700—1755) és felesége, Anna Morandi (1716—1774), aki nő létére a bolognai egyetem tagja lett, az anatómiai tanszék oktatója. Készítményeiről látogatója, II. József is nagy elismeréssel nyilatkozott. Kortársa volt a francia anatómus, Mlle Marie Catherine Bihéron (1719—1786), aki élete során kiváló viaszpreparátumokat készített, melyeket követe útján II. Katalin cárnő vásárolt meg. Mlle Bihéron különösen sokat foglalkozott a női szervezet anatómiájával; egyik mesterműve egy teljes női test volt, melynek belső részei — az ő újítása révén — elmozdíthatók voltak. Nagy hírre tett szert viaszkészítményeivel Abraham Chovet (1706—1790), akinek egész gyűjteménye, tanítási célra, a pennsylvaniai egyetem birtokába került. A berni Christopher Curtius svájci orvos arról nevezetes, hogy előbb orvosi, ill. anatómiai célokra készített viaszmodelleket. Később áttért nevezetes emberek élethű ábrázolására viaszból, megmintázta XVI. Lajost, Voltaire-t, Benjamin Franklint és másokat. Gyűjteményét később Párizsba vitte és múzeumot nyitott számára. Az orvosi hivatású viaszmodellezők között a legeredetibb és legtehetségesebb egyéniség a guatemalai José de Flores (1751 — 1824) volt, aki életnagyságú viaszfigurákat készített. Felice Fonatana (meghalt 1805) több mint harminc éven keresztül készítette híres viaszmodelljeit (24 teljes figura és 2800 apróbb készítmény), valósággal ipari szinten dolgozott, külön műhellyel, több munkatárssal. Készítményei didaktikai célt szolgáltak, szétszedhetők voltak. Számos darabja ma is megvan (a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeum is őriz belőlük néhányat). Meg kell még említenünk legalább a nevét azoknak a viaszmodellezőknek, akik bár nem jöttek rá különleges felfedezésekre, készítményeikkel segítették az orvosi oktatást, mint William Cheselden (1688—1752), Antonio Scarpa (1747—1832), Sámuel Thomat von Soemmering (1755—1830), Caspar Wistar (1760-1818), Jules Cloquet (1790— 1883), G. A. Galli (1737-1782) és Giuseppe Galletti. Dr. Auzoux (1797— 1880) azzal vált híressé, hogy ipari vállalkozásként állította elő az anatómiai készítményeket viaszból. Erre nagy szükség is volt, mivel a francia forradalom után újra idegenkedtek az emberi test boncolásától, inkább anatómiai preparátumokon oktattak. A szülészetben különösen ez volt az anatómiai demonstráció egyetlen módja. Ahogy az orvostudomány fejlődött, úgy fejlődött az anatómiai viaszkészítmények minősége. Most már nemcsak anatómiai oktatás céljára használták ezeket, hanem különösen a bőrgyógyászati esetek élethű bemutatására. A leghíresebb ilyen gyűjtemény Joseph Towne (1808-1879) kezéből került ki. Az Európában tanuló amerikai diákok — látva a viaszkészítmények nagy didaktikai jelentőségét — Amerikában is