Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

FOLYÓIRATOKBÓL - William Gooddy: Admiral Lord Nelson's Neurological Illnesses (R. Harkó Viola)

meghonosították e készítmények használatát. Összegezve az elmondottakat: a viaszból készült anatómiai készítményeknek régen fontos szerep jutott az orvosképzésben. Ma már helyettesíthetők színes felvételekkel, emberi testből vett tartósított preparátumokkal, és elég hulla áll rendelkezésre. Ma már elenyésző mennyiségben állítanak elő viaszmodelleket, és ezek nem annyira didaktikai, mint múzeumi és kiállítási célokat szolgálnak. A régi készítményeknek történeti jelentősége van. R. Harkó Viola William Gooddy : Admiral Lord Nelson's Neurological Illnesses. — Proceedings of the Royal Society of Medicine Section of the History of Medicine. Vol. 63, 1970, 299-306 p. Tizenhárom éves korában lépett tengerészeti szolgálatba, 1771-ben. Tizennégy éves korában északi sarki expedíción vett részt a Carcass fedélzetén. Ekkor csaknem végzetes baleset érte, egy sarki medve elejtésekor fegyvere csütörtököt mondott; társai mentették meg. Következő útja KeletIndiába vezetett, itt egy titokzatos betegség támadta meg: erősen lefogyott, hazaküldték. Felépülése után több hajón teljesített szolgálatot; húszéves korában már egy 28 ágyús, 200 fős személyzetű hajó kapitánya. Ekkor jelentkeznek nála újabb betegségre utaló tünetek: mellkasi, majd végtagfájdalmak kínozták, különösen a bal karjára panaszkodott, csaknem teljesen érzéketlenné vált. Később is alig bírja bal karját és lábát használni. Betegségét (polyneuropathia) valószínűleg tífuszos láz okozta. 1781 októberében már teljesen egészséges, de a hajón való egészségtelen táplálkozás miatt skorbutot kapott a következő évben; ebből kigyógyult. 1794-ben 36 éves, ekkor kezd látása romlani, különösen a jobb szemén. Ő ezt baleset következményének tulajdonítja (fején és mellén kő- és szilánkdarabok megsebesítették), de orvosi vélemény szerint panaszait inkább retinaleválás okozta. 1797-ben lövési sérülés miatt jobb karját amputálták. A műtét után 48 órával már levelet írt bal kézzel. További ápolásra hazatér; gyakran vannak erős fájdalmai a csonkon; fantomérzéssel küszködik, minden este ópiumot kell bevennie. Valószínűleg lekötötték véletlenül az amputációnál a kari főidegeket. Kezelését Londonban folytatták, a csonk 4 hónap alatt gyógyult be. 1797. december 13-án szolgálatra jelentkezett. 1798. augusztus 1-én francia hajókkal vívott ütközetben fejsebet kapott, csontig hatoló volt a sérülése, utána lázas lett, köhögés, fejfájás voltak a döntő tünetek. Legjobban aggasztotta látásának esetleges elvesztése. Legismertebb és végzetessé vált sebesülése 1805. október 21-én történt, a trafalgari csatában. Bal váll-lövést kapott, ezt komplikálta többszörös bordatörés, tüdő- és gerincvelősérülés. A lövedék a szervezetében maradt. A szemtanú: Dr. William Beatty szerint, aki haláláig vele maradt, Nelson sebesülése után nehezen légzett, gerincoszlopi fájdalmakról panaszkodott; teljes paraplegia fejlődött ki nála. A tüdővérzés miatt légszomj, sápadtság, alig észrevehető pulzus, csillapíthatatlan szomjúság voltak a fő tünetek. Szinte elviselhetetlen fájdalmai voltak. Nelson tudta, hogy sérülése ezúttal halálos. Utolsó szavai ezek voltak: „Köszönöm Istennek, megtettem kö-