Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Vida Mária)

jaiban változtatta meg az emberi gondolkodást, horderejét azóta minden felfedezés újraigazolja. Németh László és Brecht Galilei-figuráját látjuk a reneszánsz színpadán mozogni hibátlan rendezéssel, mert Vekerdi a fenti szerzőket legalább annyira ismeri, mint a kort, melynek drámai légköre izgalmas és aktuális tanulságokat ígér. Majd Pascal idéztetik: „ . .. a világ minden hatalmának tekintélye kevés egyetlen piciny tény megváltoztatására ..." A francia Nagy Század legnagyobbjai közt is kivételes hely illeti meg a Gondolatok szerzőjét. Pascal jansenizmusához cédulázott szerény lábjegyzetek széles körű útmutatóként kamatoznak. A ,,sors bona nihil aliud" fanatizmusának legszebb ívelése Voltaire előtt, Diderot hazájában. A bennünket elsősorban érdeklő orvostörténeti rész aránya nem túlnyomó, de izgalmasan szerteágazó. A kórház története : a különböző korok kollektív gyógyászati megnyilvánulásai, az Arisztophanész kigúnyolta aszklepeiontól a modern pavilonrendszerig. A fejlődés három „geológiai lökése" a pestis, Európa szifilizálódása és a reneszánsz, a tömeges gyógyítás szükséges voltának olyan ösztönzői lettek, ami a kezdeti ijesztő halálozási arányszámok mellett is egyedüli járható útnak bizonyult. Boerhaave, Swieten és Florence Nightingale neve fémjelzi azt a komplex folyamatot, melyből a kórházi kezelés iránti feltétlen bizalom kifejlődhetett. A járványtörténet viszont a járványok szerepét azért hangsúlyozza, mert az általános történettanítás éppen csak megemlíti. Pedig közhely, hogy kultúrák süllyedtek el, birodalmak dőltek össze — a járványok pusztításai következtében. A középkori haláltáncballadákat inspiráló pestis szimbolikája a háború ikertestvéreként napjaink exisztencializmusáig terjed. Sötét tónusa még az atompusztításé mellett sem szelídül, bár e tanulmány nem emlékeztetőnek íródott. A Rákócziféle szabadságharc sikertelenségét siettető nagy járványt a bőséges pestisirodalom tükrében érdekes aspektusból világítja meg a szerző, miszerint a korabeli regisztrálásokból ítélve: „ . • . Nem a pestis volt »enyhebb«. nálunk, mint a » tengerpartit országokban, hanem az élet volt sokkal nehezebb, s ezért látszott kevésbé rettenetesnek a halál..." A bevezető Cserei-idézet és a befejező Sticker-táblázatok „lírai" keretet szolgáltatnak, adalékul szerencsétlenségeink lajstromához. A könyv Sántha Kálmán ideggyógyász tragédiájával zárul, akinek ,,a helye a század nagy mintaképei : a vak, irracionális hatalom ellen küzdő, az értelmes, békés jövőért felelősséget vállaló tudósok : Albert Einstein, Frédéric Joliot-Curie, Pjotr Kapica, Max Born és Robert Oppenheimer mellett" lenne. Szállási Árpád Kákosy László : Varázslás az ókori Egyiptomban. Bp. Akadémiai Kiadó, 1969. 202 1. Az ókori Egyiptomban óriási szerepe volt a varázslásnak: gyógyítás, megrontás, szerelem kikényszerítése, állatok elleni védelem egyaránt oka lehetett, sőt nemcsak az élők világában alkalmazták, a múmiákat is amulettek tömege védte a veszélyektől. Az egyiptomi kultúra leletei, a műemlékek és a papirusztekercsek csak akkor válnak igazán világossá a ma embere számára, ha megismeri szimbolisztikájuk belső értelmét, melynek 23 Orvostörténeti Közlemények 60—61.