Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Vida Mária)

kiindulópontja az egyiptomi vallás, igen jelentős eleme pedig a mágia. A szerző új könyvében arra vállalkozik, hogy a varázslás fejlődésének történelmi folyamatát, társadalmi hátterét vázolja fel, mivel a fenomenológiai (jelenség-elemző) módszer nem elégséges leglényegesebb problémáinak feltárásához. Az egyiptomi vallás tanulmányozásához nyújtott rövid bevezető után részletesen elemzi a vallás és a mágia kapcsolatát, ennek igazolására szolgál talán az is, hogy a varázslók többsége papi tisztséget viselt, sőt a főpapok közül nem egy nagy varázsló hírében állt; így II. Ramszesz fia, Chaemuaszet is, aki a szerző által magyarul első ízben publikált Szetnaregény híres varázsló hőse. A könyv a továbbiakban foglalkozik a varázslás fontos állami és politikai szerepével: az államérdekből végzett és államellenes „rontásokkal", majd részletesen kitér a mágia különböző formáinak bemutatására. A kérdés történeti szempontból való áttekintését óegyiptomi, kopt és görög mágikus szövegek egészítik ki, illusztrálva, hogy a mágikus eljárások jellege, alkalmazási köre hogyan módosult, változott a varázslás technikájával, módszerével együtt. Külön kiemeli a gyógyító varázslás jelentőségét, melynek elterjedése Egyiptomban az Újbirodalom (i. e. 1552—1070) idejére esett. ,,A varázsige kezdete, amikor a gyógyszert ráteszik az ember bármely tagjára' — szavakkal kezdődik a gyakran idézett Ebers-papirusz híres orvosi szövege. Kezdetben a mágia még kismértékben befolyásolja a gyógyászatot, a későbbiekben viszont — vallási és politikai ideológia nyomására — a varázslás irányába eltolódás történik. Míg a görögöknél a gyógyászat önálló, fejlettebb világi tudománnyá válik, addig az egyiptomiaknál az orvoslás és a mágia nem választható el egymástól. Első pillanatra nehezen érthető, hogy a fejlett anatómiai tudást eláruló, néha meglepően pontos diagnózisokat adó, aprólékos pontosságú recepteket tartalmazó orvosi iratokba hogyan és miért kerülhettek be gyermeteg ráolvasások, varázsigék. Ennek magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a betegségek eredetét természetfeletti erőkre, okokra, például varázslatra vezették vissza. A démonok, gonosz szellemek nemcsak a túlvilágon árthattak, hanem küldhettek betegségeket még a halottak hazajáró lelkei is. A szerző állításának igazolására a papiruszokon kívül felsorolja az egyes amuletteket és varázstárgyakat, a gyógyászatban használt gyógyítószobrok jelentőségét külön kiemeli és többször pontosan idézi a szobrokat borító varázsszövegeket. Minél több eredeti szöveg és tárgy bemutatásával igyekszik megvilágítani az egyiptomi kultúra e sajátos területét, melyről ma is sok téves elképzelés él a köztudatban. A távolabbi rokon területek — az álomfejtés, az asztrológia, az alkímia kezdetei — tárgyalására a mű keretein belül természetesen már nem kerülhetett sor. A szerző tolla alól azonban még ebben az évben érdekes tanulmány került ki Még egyszer a Cheops-piramis feltöréséről és lezárásáról címen, melyben a piramis és az alkímia, a tilalmas, veszélyes tudomány szoros összefüggésére hívja fel a figyelmet. Feltételezi, hogy az alkímia kezdete szintén Egyiptom korára esik, Cheops, a nagy piramis építtetője is alkimista lehetett, valószínű, hogy a római korban zárják le sírját, sőt az alkímiában járatosnak tartott Nagy Sándor sírja is hasonló sorsra jut. Vida Mária