Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 60-61. (Budapest, 1971)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Gernot Rath: Andreas Vesal im Lichte neuer Forschungen (Vida Tivadar)

zest is folytatott. Leveleiből rendkívül önzetlen, rokonszenves egyéniségnek ismerjük meg. „Csak egy orvostudomány létezik" — írta — „ha a hivatalos orvostudománynak meg a homeopathiának eltérőek is a módjai a kezelésben, mindkettőnek azonos a célja : a betegek java és gyógyulása. . . . Az utolsó években az orvostudomány csodálatos fejlődést mutatott ... de úgy tűnik, mintha egy zárt kör lenne, melyből a beteg — mint emberi lény — ki van zárva . . . Az orvostudománynak »emberinek« kell lennie . .. A mi számunkra betegség, beteg és gyógyszer bensőséges kapcsolatban vannak." Leon Vannier 1963-ban, 83 éves korában, orvosi munkája közben hirtelen halt meg. Életrajzát felesége írta meg. A könyv nyomdai előállítása gondos és ízléses. K. Weigand Ilona Gernot Rath : Andreas Vesal im Lichte neuer Forschungen. Wiesbaden, Fr. Steiner Vlg. 1963. S. 25, T. 12. A füzet szerzőnknek a göttingeni Georg-August Tudományegyetem aulájában 1962. május 26-án elhangzott előadását tartalmazza, amelyet abból az alkalomból tartott, hogy átvette az orvostörténelem rendes tanszékének a vezetését. Vesalius életrajzának, orvostörténeti helyének klasszikus meghatározását eddig Moritz Roth bázeli patológus adta „Andreas Vesalius Bruxellensis" c. 1892-ben Berlinben megjelent könyvében. Az utóbbi 15 év kutatásai azonban jelentősen módosították ezt a képet. Előbb egy amerikai lélekbúvár, Gregory Züboorg igyekezett arra, hogy Vesalius életének minden fordulatát és rejtélyét megmagyarázza- lélektani alapon. Szerinte Vesalius skizoid személyiség, idegbeteg volt. Elmélete alátámasztására azonban mindössze egyetlen történetileg igazolható érvet ad, hogy ti. Vesaliusnak egyik kortársa megírta: „Vesalius natura taciturnus et melancholicus". Vesalius orvossá avatása után 1 nappal, 23 éves korában már ajánlatot kap a páduai egyetemtől az anatómia és a sebészet tanszékének a betöltésére. 28 éves, amikor megjelenik híres „Fabricá"-ja. De pont ekkor lemond tanszékéről, elégeti feljegyzéseit Galenusról és Rhazesröl, hogy V. Károly császár udvarába szegődjék háziorvosnak. V. Károly lemondása után annak fiával, II. Fülöppel Madridba megy. 1564-ben szentföldi zarándoklatra indul, s a hazautazás közben hirtelen meghal. Zilboorg rámutat — s ebben a modern pszichiátria igazat ad neki —, hogy Vesaliust nagy sikere törte össze lelkileg. Természetesen életének többi érthetetlen fordulatát is ezen az alapon magyarázza. C. D. O'Malley amerikai orvostörténész és C. Singer kutatásai új fényt vetnek arra, hogyan fogadták a Fabrica megjelenését Vesalius kortársai, és esetleg milyen mellékes szándék vezethette a híres anatómust a szentföldi zarándoklat vállalásánál. Az utóbbi években még inkább megváltozott a hagyományos felfogás Vesalius műve és teljesítményei értékelése terén. Roth említett művében Vesaliust az anatómia egyedülálló, nagy forradalmárának tekinti, aki előfutár nélkül, üstökösként jelenik meg az újkori orvostudomány egén. Ma már mindenki elismeri, hogy ez az orvostörténelemben csaknem 50 éven át uralkodó álláspont tarthatatlanul egyoldalú.